Seite 236 [236]
OCR
234 s A nagy háborútól a nagy válságig nagyvállalatoktól és a biztosítóktól, amelyek mögött végső finanszírozóként a jegybank állt." Az állam Hitelbankkal szemben fennálló tartozásainak rendezésére végül 1938 nyarán került sor, az új jegybanktörvény"" elfogadását (1938. július 14.) követően. Az 1938. évi XXV. törvény ugyanis megengedte a Magyar Nemzeti Banknak, hogy az államháztartás korábbi, elsősorban pénzintézetekkel szemben fennálló tartozásainak rendezésére 100 millió pengő hosszú lejáratú hitelt nyújthasson a kormánynak. A törvény lehetővé tette azt is, hogy a jegybank törvényesen államkötvényeket vásárolhasson, vagyis hitelezhessen a költségvetésnek. Az így rendelkezésre bocsátott kölcsönből lehetett felszámolni azt a körbetartozást, ami a kereskedelmi bankok, a nagyvállalatok, a jegybank és a költségvetés között már több mint tíz éve fennállt. Az 1938. július 15-én született megállapodás véglegesen rendezte a MÁH és a kincstár közötti tartozást." A sokat emlegetett bankkonszolidációs program - közel hét év leforgása alatt, de végül mégis - révbe ért, bár az eredeti elképzelések távolról sem valósultak meg. A bankrendszer racionalizálása, működésének hatékonyabbá, olcsóbbá tétele helyett végül két megroggyant pénzintézetet egyesítettek jelentős kormányzati és jegybanki források feláldozásával. 1938 márciusában a Hitelbank egyesült a nála jóval kisebb, igen rossz pénzügyi helyzetben levő Magyar Általános Takarékpénztárral. A fúzióra a takarékpénztár nehézségei miatt volt szükség, a Hitelbank a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ elnökének kérésére egyezett bele a tranzakcióba."" A takarékpénztár súlyos pénzügyi helyzete már 1937 végén kormányzati beavatkozást tett szükségessé. November 8-án Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Jakabb Oszkár pénzügyi államtitkár, Imrédy Béla jegybankelnök, Keresztes-Fischer Ferenc, a PK elnöke és Pósch Gyula, a PK vezérigazgatója "4 Ilyen kölcsönök voltak: 1. Az illetékhátralékok terhére, az 1931. évi XXVI. törvénycikk alapjan kibocsätott, 4,5%-0s kamatozású pénztárjegykölcsön 100 millió pengő összegben, amelyet a TÉBE intézetei, a MABI és az OTI vettek át, refinanszírozó a jegybank volt. 2. A költségvetési hiány fedezésére az 1933. évi II. törvénycikk alapján kibocsátott, kétéves lejáratú, 59 kamatozású kincstárjegy kölcsön, amelyet a gyáripar és a földbirtok jegyzett, refinanszírozó a jegybank volt. 3. A pénzintézetek 20 millió pengő összegű kölcsöne a MÁV-nak, a vasutak elfogadványai ellenében, a refinanszírozó itt is a jegybank. MNL OL K 278 12. csomó, 67. tétel. Feljegyzés. "5 Imrédy elsősorban az ötéves beruházási terv (közkeletű nevén: győri program) finanszírozása érdekében tartotta szükségesnek az állam magángazdasággal szembeni adósságainak rendezését, és az ezt lehetővé tevő új jegybanktörvényt. Erről lásd: Imrédy Béla: Ígéretek és tettek. Képviselőházi beszéd a megajánlási vitában 1938. június 15-én. In: Imrédy 1938: 77. MNL OLZ 51 24. csomó, 271 tétel. A Pénzintézeti Központ 1938. július 15-i levelének másolata. #7 BECA OV 33/20 Memorandum, Amalgamation between the Hungarian General Creditbank and the Hungarian General Savingsbank. 1938. marcius 8. 116
