Seite 236 [236]
234 s A nagy háborútól a nagy válságig
nagyvállalatoktól és a biztosítóktól, amelyek mögött végső finanszírozóként
a jegybank állt."
Az állam Hitelbankkal szemben fennálló tartozásainak rendezésére végül
1938 nyarán került sor, az új jegybanktörvény"" elfogadását (1938. július 14.)
követően. Az 1938. évi XXV. törvény ugyanis megengedte a Magyar Nem¬
zeti Banknak, hogy az államháztartás korábbi, elsősorban pénzintézetekkel
szemben fennálló tartozásainak rendezésére 100 millió pengő hosszú lejára¬
tú hitelt nyújthasson a kormánynak. A törvény lehetővé tette azt is, hogy a
jegybank törvényesen államkötvényeket vásárolhasson, vagyis hitelezhessen
a költségvetésnek. Az így rendelkezésre bocsátott kölcsönből lehetett felszá¬
molni azt a körbetartozást, ami a kereskedelmi bankok, a nagyvállalatok, a
jegybank és a költségvetés között már több mint tíz éve fennállt. Az 1938.
július 15-én született megállapodás véglegesen rendezte a MÁH és a kincstár
közötti tartozást."
A sokat emlegetett bankkonszolidációs program - közel hét év leforgása
alatt, de végül mégis - révbe ért, bár az eredeti elképzelések távolról sem
valósultak meg. A bankrendszer racionalizálása, működésének hatékonyab¬
bá, olcsóbbá tétele helyett végül két megroggyant pénzintézetet egyesítettek
jelentős kormányzati és jegybanki források feláldozásával. 1938 márciusában
a Hitelbank egyesült a nála jóval kisebb, igen rossz pénzügyi helyzetben levő
Magyar Általános Takarékpénztárral. A fúzióra a takarékpénztár nehézségei
miatt volt szükség, a Hitelbank a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ
elnökének kérésére egyezett bele a tranzakcióba.""
A takarékpénztár súlyos pénzügyi helyzete már 1937 végén kormányzati
beavatkozást tett szükségessé. November 8-án Fabinyi Tihamér pénzügymi¬
niszter, Jakabb Oszkár pénzügyi államtitkár, Imrédy Béla jegybankelnök,
Keresztes-Fischer Ferenc, a PK elnöke és Pósch Gyula, a PK vezérigazgatója
"4 Ilyen kölcsönök voltak:
1. Az illetékhátralékok terhére, az 1931. évi XXVI. törvénycikk alapjan kibocsätott, 4,5%-0s kamato¬
zású pénztárjegykölcsön 100 millió pengő összegben, amelyet a TÉBE intézetei, a MABI és az OTI
vettek át, refinanszírozó a jegybank volt.
2. A költségvetési hiány fedezésére az 1933. évi II. törvénycikk alapján kibocsátott, kétéves lejá¬
ratú, 59 kamatozású kincstárjegy kölcsön, amelyet a gyáripar és a földbirtok jegyzett, refinanszí¬
rozó a jegybank volt.
3. A pénzintézetek 20 millió pengő összegű kölcsöne a MÁV-nak, a vasutak elfogadványai elle¬
nében, a refinanszírozó itt is a jegybank. MNL OL K 278 12. csomó, 67. tétel. Feljegyzés.
"5 Imrédy elsősorban az ötéves beruházási terv (közkeletű nevén: győri program) finanszírozása érde¬
kében tartotta szükségesnek az állam magángazdasággal szembeni adósságainak rendezését, és az
ezt lehetővé tevő új jegybanktörvényt. Erről lásd: Imrédy Béla: Ígéretek és tettek. Képviselőházi be¬
széd a megajánlási vitában 1938. június 15-én. In: Imrédy 1938: 77.
MNL OLZ 51 24. csomó, 271 tétel. A Pénzintézeti Központ 1938. július 15-i levelének másolata.
#7 BECA OV 33/20 Memorandum, Amalgamation between the Hungarian General Creditbank and
the Hungarian General Savingsbank. 1938. marcius 8.
116