Page 232 [232]
230 s A nagy háborútól a nagy válságig
egymás után érkeztek az eleinte csak érdeklődő, majd később, ahogy köze¬
ledett a vállalt határidő vége, már egyre inkább sürgető és neheztelő levelek,
a kérdésben mégsem történt előrelépés. 1934 szeptemberében Montagu Nor¬
man már nyíltan a nemtetszését fejezte ki Inrédynek Genfben a program el¬
akadása miatt. Norman aggódott, hogy Bázelben rossz véleménnyel lesznek a
magyarokról, és amit különösen el akart kerülni, Popovicsról, ha nem tartják
be az ígéretüket." A novemberben Budapestre látogató Siepmann azonban
azt tapasztalta, hogy a magyarok nem veszik a határidőt szó szerint, és szőr¬
szálhasogatásnak tekintik az erre való állandó emlékeztetést. Imrédy ugyan
tisztában volt a mulasztás várható negatív következményeivel, teendői között
azonban a bankreform egyre hátrébb szorult." A kiváló pszichológiai érzék¬
kel rendelkező jegybanki tanácsadó, Bruce felfigyelt arra, hogy más eszkö¬
zökkel tud hatni Popovics Sándorra és máshogyan Imrédyre. Míg a Magyar
Nemzeti Bank elnökét akkor tudta rávenni a cselekvésre, ha azt hajtogatta
neki, hogy Montagu Norman mennyire a szívén viseli az adott kérdést, addig
Imrédyt a túl erős külföldi sürgetés inkább leblokkolta, és makaccsá tette a
külföldi szempontokkal szemben."
Az egyéves határidő leteltekor, december 7-én Popovics Sándor a Nem¬
zetközi Fizetések Bankjához intézett levelében kénytelen volt bevallani, hogy
kudarcot vallottak. Bár gondosan tanulmányozták a bankok helyzetét, nem
volt lehetséges 1934 folyamán megoldani mindazokat az összetett problé¬
mákat, amelyek a bankrendszer átszervezésével kapcsolatban felmerültek.
A magyar jegybankelnök ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a problémát
nem tévesztik szem elől, és az mind a Magyar Nemzeti Bank, mind pedig a
Pénzügyminisztérium számára folyamatos mérlegelés tárgyát fogja képez¬
ni.100
A bankkonszolidäciös program az 1930-as évek
második felében
A bankkonszolidáció ügye a következő években sem haladt előre. A nem¬
zetközi pénzügyi szervezetek képviselői továbbra is napirenden tartották a
kérdést, ám előrelépést nem tudtak elérni. A Magyar Nemzeti Bank új elnö¬
kének megválasztott Imrédy Béla ugyan nem feledkezett meg a kérdésről,
9 BECA Adm 25/9 H. A. Siepmann levele Bruce-nak, 1934. februar 10.; G14/108 Siepmann levele Bru¬
ce-nak, 1934. aprilis 17.; BECA OV 33/15 Niemeyer beszamoldja az Imrédyvel folytatott megbeszeles¬
r6l Genfben, 1934. szeptember 22.
® BECA G1/306 H. A. Siepmann, Report on Hungary, November 1934. 1934. december 3.
9 BECA OV33/15 Bruce levele Siepmann-nek, 1934. majus 5.
0 BECA OV 33/16 R. Sh. Wright, Hungary, 1935. majus 30.