A fúziónak valójában nemcsak pénzügyi és személyi, hanem komoly poli¬
tikai akadályai is voltak. Az új banknak legalább 50 millió pengő készpénzre
lett volna szüksége forgótőkeként, amelynek előteremtése nagyon megter¬
helte volna az államháztartást. A kormány még 1931 nyarán, a parlament
tudta nélkül adott 30 millió pengőt (5 milliót készpénzben) a Hitelbanknak,
hogy az elfogadható mérleget jelentethessen meg. A fúzió esetén a hiányzó 25
millió pengőt is elő kellett volna az új bank számára teremteni, ráadásul ha
mindez nyilvánosságra kerül, súlyos kritikára és vizsgálatokra számíthatott
volna a tárca és a kabinet. Imrédyt aggasztotta az is, hogy ha közpénzekből
50-100 milliót költenek banki reorganizációra, az ellenzéknek jelentős kon¬
cessziókat kell adni más területeken. A kormány sem ült már olyan biztosan
a nyeregben, mint korábban, Gömböst egyre többen tartották üres fecsegő¬
nek, sokat veszített a hiteléből a hívei körében is. Bruce úgy tudta, hogy Hor¬
thy már Imrédyt és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert is megkeres¬
te a kabinet átalakításának szándékával. A pénzügyminiszter, aki szeretett
minden eshetőséget alaposan végiggondolni, tartott attól is, hogy külföldi
befektetők közreműködése nélkül könnyen kudarcot vallhat az új bank, és
akkor egyedül Weiss Fülöp és a Kereskedelmi Bank marad a színen."
Szeptemberre Bruce véleménye is az lett: , a bankfúziót pillanatnyilag el¬
temethetjük". Popovics szerint a Magyar Nemzeti Bank nem vehette magára
annak az ódiumát, hogy az államnak kölcsönöz, a kormány pedig azt nem
vállalhatta, hogy felkelti az agráriusok féltékenységét azzal, hogy pénzt ad a
banknak. Schober Béla is úgy gondolta, hogy nem alkalmasak a körülmények
a fúzióhoz. A bankok helyzete lassan javult, ami csökkentette az egyesülési
késztetésüket, ráadásul túl nagy árat akartak kérni a közreműködésükért."
Siepmann is úgy látta, hogy a bankokat alapvetően a saját érdekeik, valamint
az újabb pozíciók szerzésének lehetőségei mozgatták, előnyöket igyekeztek
kicsikarni a kormány vagy a Nemzeti Bank kontójára." Imrédy azt közölte
októberben angol látogatójával, Stopforddal, hogy nem akar pillanatnyilag
bankfúziót, mert tart attól, hogy a rossz valutahelyzet miatt Magyarország
nem tud elég import nyersanyagot beszerezni, és ezt megsínylik a bankok."
1933 novemberében, amikor sor került az MNB-nek még 1931 nyarán
nyújtott, rövid lejáratú jegybanki kooperációs (BIS) hitelek konszolidálására,
a magyar kormány és a központi bank írásban vállalta a Nemzetközi Fize¬
tések Bankjával kötött új megállapodásban, hogy 1934 végéig végrehajtja a
bankrendszer átszervezését. 1934 folyamán Bázelből, Genfből és Londonból