Page 222 [222]
OCR
220 s A nagy háborútól a nagy válságig tú adósságok esetében viszont a legtöbb tartozást, az ország összesen 1838,3 millió pengő rövid lejáratú adósságának 17,290-át, 316,6 millió pengőt a bankok halmozták fel, ezért a hitelrögzítő szerződések kérdését is csak a banki tartozásokkal együtt lehetett véglegesen rendezni." 1932. október 10-én az alig tíz napja hivatalban lévő pénzügyminiszter, Imrédy Béla a kormány nevében arra utasította Schober Bélát, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatóját, hogy készítsen tervet a bankfúzióról. Az ekkori elképzelések lényege az volt, hogy a Hitelbank magába olvaszt néhány kisebb és közepes méretű pénzintézetet. A Magyar Általános Takarékpénztár, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, valamint az Angol-Magyar Bank szerepelt a koncepcióban, de egyes tervekben szóba került a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank és a Belvárosi Takarékpénztár részvétele is. Schober Béla a MÁH iparvállalataiból pedig egy különálló holdingot akart szervezni. Nem alakult ki határozott vélemény arról, hogy egy teljesen új bankot állítsanak-e fel, vagy a kisebbeket olvasszák be a Hitelbankba. A fúzióval létrehozott bank elnöki posztjára Teleszky Jánost, Walko Lajost vagy Bethlen Istvánt tartották esélyesnek." A terv mögött az a szándék húzódott meg, hogy a meggyengült, sok külföldi adóssággal terhelt bankokból egy egészséges, jól működő, nyereséget termelő pénzintézetet hozzanak létre. Mindezt a rezsi- és működési költségek csökkentése, az eszközök átértékelése és a mérlegek egyesítése révén kívánták elérni. Végül azt tervezték, hogy új részvényeket bocsátanak ki, amelyeket a pénzintézetek külföldi hitelezőinek ajánlanak fel a meglévő, a hitelrögzítő (Standstill) megállapodások miatt befagyott követeléseik fejében. A rendezés előnyös lett volna azért is, mert a Standstill-pozíciók felszámolásával a Nemzeti Bank is megszabadulhatott volna azoktól a bonyolult pénzügyi tranzakcióktól, amelyek nagyon megnehezítették a működését, és akadályozták a pénzpiac és a valuta feletti kontrolljat ezekben az években.” A magyarok arra számítottak, hogy a fúzióhoz sikerül külföldi befektetőket találni, 1932 októberére azonban kiderült, hogy az angolok nem hajlandók újabb pénzt fektetni a bankba, és ez nagymértékben lelohasztotta a hazai bankárok lelkesedését a tervek iránt. Popovics Sándor viszont ellene volt annak, hogy London részvétele nélkül kerüljön sor a fúzióra. Tartottak 60 BECA OV 33/11 Hungary’s foreign Indebtedness (End of 1931), 1932. november 29. * BECA OV 33/11 Bruce levele Siepmann-nek, 1932. oktdber 10; BECA OV 33/11 H. A. Siepmann, feljegyzése Popovics Sándorral való párizsi megbeszéléséről, 1932. november 13.; BECA OV 33/11 Bruce levele Siepmann-nek, 1932. november 7. ® BECA OV 33/11. Siepmann levele Popovics Sandorhoz, 1932. november 16. A négy fuzionáló bank összes külföldi tartozása 288,5 millió pengő volt. BECA OV33/11 Telefonbeszélgetés Quandt Richard és H. A. Siepmann között, 1932. november 18. s BECA OV 33/11 Bruce levele Siepmann-nek, 1932. október 18; MNL OL Z 51 26. csomó, 283 tétel. Ismeretlen szerző feljegyzése, 1932. október 20.
