Oldal 203 [203]
A végső menedék s 201
hogy csökkentsék a MÁH túlméretezett ipari váltótárcáját, amely sok kétes
követelést is tartalmazott, a bank iparvállalati elfogadványait 30 millió pen¬
gő értékben áthelyezték a Holding Részvénytársaságba, melyet a Hitelbank
10 millió pengő alaptőkével újonnan hozott létre, és rendes üzletmenetétől
elkülönítetten kezelt.??
A végső hitelezés legkorábbi alkalmazására már a 18. századtól találhatunk
példákat, az európai országokban azonban többnyire a 19. század második
felében jelentek meg azok az intézmények, amelyek feladatuknak érezték,
hogy segítséget nyújtsanak a pénzpiac bajba került szereplőinek. A 19. század
végére kialakultak azok az elméleti keretek és gyakorlati eszközök is, ame¬
lyek alapján eredményesen meg lehetett fékezni a bankrohamokat, tőzsdei
kríziseket. A végső hitelezés korántsem kizárólag a jegybankok feladata volt.
Nagyon gyakran a kormányok, nagyobb bankok, esetleg több bank közösen
lépett fel a bankpánikok enyhítése érdekében. Magyarországon például az
1916-ban létrehozott Pénzintézeti Központ is betöltött ilyen szerepet a köz¬
ponti bankkal együttműködve, bár múltbeli tevékenységét eddig senki sem
vizsgálta meg alaposabban. A 20. század derekán megjelent a nemzetközi
végső hitelező is.
A legújabb kutatások szerint a Habsburg Birodalom jegybankja már 1820¬
tól részt vett a pénzpiaci krízisek megfékezésében, az 1870-es évektől pedig
aktívan felelősséget vállalt a pénzpiac stabilitásáért. 1873-ban, már a válság
kitörésétől kezdve leszámítolási hitelekkel bővítette a pénzkínálatot a lik¬
viditási nehézségek enyhítésére, és közvetítőkön keresztül igyekezett a piac
minden nehézségekkel küszködő szereplőjéhez eljutni. Ezt megelőzően a bi¬
rodalom két pénzügyminisztere próbált egyfajta végső hitelezői szerepet el¬
látni. A kormányok a kezdetektől aktívan részt vettek a válságok kezelésében,
amennyiben saját fiskális helyzetük ezt lehetővé tette. A közös jegybank a kor
elfogadott nemzetközi standardjai alapján járt el, már 1869-ben is a Bage¬
hot-szabályok betartásával igyekezett a bajba jutott bankok segítségére lenni,
bár ekkor még meg sem jelent Bagehot fő műve, a Lombard Street. A szigorú
elvek, a monetáris tartalékok miatti aggodalmak ugyanakkor gyakran ma¬
gát az eredményes válságkezelést is gátolták. A 19. század végének monetáris
reformjai, a fedezeti rendszer megváltozatása és a kétszintű bakrendszer ki¬
épülése viszont megkönnyítette a központi bank végső hitelezői működését,
növelte a bankrendszer stabilitását, erősítette a pénzügyi rendszerbe vetett
bizalmat, és csökkentette a bankválságok súlyosságát. Mindennek köszönhe¬
tően 1884 után ritkábban volt szükség a végső hitelező fellépésére.
» BECA OV 33/20 Memorandum, Amalgamation between the Hungarian General Creditbank and
the Hungarian General Savingsbank, 1938. marcius 8.; Tallös 1995: 251.