Seite 120 [120]
118 e A nagy háborútól a nagy válságig
A korona árfolyamának védelmében a kormány új intézkedéseket dolgo¬
zott ki. 1924. február 19-én elhatározták a takarékkorona bevezetését, egyfaj¬
ta valorizációs kísérletként. Az 1924. évi 661. PM. sz. rendelet (később 1924.
évi X. törvénycikk) a takarékkorona értékét a korona államjegy 1924. február
20-i értékéhez rögzítette, a papírkoronához viszonyított árfolyamát a dollár
zürichi és bécsi jegyzése, valamint a hat legfontosabb arbitrázspapír árfolya¬
ma alapján egy független bizottság határozta meg, ami az Állami Jegyinté¬
zet képviselőjének elnöklete alatt működött. A takarékkorona jegyzése 1924.
június 24-én, a Magyar Nemzeti Bank működésének megkezdésekor szűnt
meg. A Pénzügyminisztérium szigorú utasítására 1924. február 20-tól a jegy¬
intézet csak takarékkoronára szóló kölcsönöket folyósíthatott, ami véget ve¬
tett az olcsó jegybanki hiteleknek. A takarékkorona bevezetése nem érte el
célját, az inflációt nem sikerült feltartóztatni, a korona értéke tovább zuhant,
és a pénzkinälat (M1) az 1923. évi 5,4-szeresére nőtt 1924-re (12. táblázat).""
Kállay Tibor 1924. február 19-én a korona értékének védelmében újabb
drasztikus adóemeléseket és egy kényszerkölcsönt is bejelentett a parlament¬
ben. Az 1923. évi vagyonadó tizenötszörösének, a jövedelemadó tízszere¬
sének megfizetésére akarta kötelezni az adózókat, és azt javasolta, hogy a
jövedelemadó négyszeresét és a vagyonadó hatszorosát előlegként, kényszer¬
kölcsön formájában igénybe vehesse a kormány." A közterhek újabb növelé¬
se, a koronaárfolyam zuhanása, a tőzsdepánik még aznap Kállay bukásához
vezetett. A gyűlölt minisztert saját pártja sem támogatta, a Nemzetgyűlés
viharos ülésén az ellenzék és a kormánypárt tagjai egyaránt lemondásra szó¬
lították fel."" Kállay hibájául rótták fel az infláció elszabadulását és az örökös,
ám eredménytelen pénzügyi megszorításokat: ,, Kállay legnagyobb hibája
volt, hogy tevékenysége egész folyamán csak a fiskális érdekeket vette figyelem¬
be, és ezektől a fiskális szempontoktól nem látta meg az eleven élet gyakorlati
követeléseit. Mindig csak az állami bevételek fokozására törekedett, és nem
volt gondja rá, hogy az emberekben meg is legyen a teherbíró képesség a terhek
viselésére. Azt hitte, pénzügyi politikát lehet csinálni gazdasági politika nélkül;
azt hitte, egy ország gazdasági organizmusát adófelügyelőkkel és adónyomo¬
zókkal fenn lehet tartani. Így került a magyar korona az osztrák alá, így bukott
le a magyar korona nehäny het alatt 0,03 centime-röl 0,0140 centime-ra”'” ¬
írta róla a Budapesti Hírlap újságírója.
Kállay Tibor alig néhány hónappal a sikeres pénzügyi stabilizáció kezdete
előtt bukott meg, amikor részben az ő eredményes külföldi tárgyalásainak
34 Pogäny 1993b: 462., 468.
135 NN 1922-1926. XX. k. 242. üles, Källay Tibor penzügyminiszter beszede. 1924. februär 19. 485-490.
36 Kállay Tibor pénzügyminiszter lemondott. Budapesti Hírlap, 1924. február 20. ı.; A penzügyminisz¬
ter válságos napja a nemzetgyűlésben. Pesti Napló, 1924. február 20. 2.
37 Sugár Ottó: Kállay Tibor. Budapesti Hírlap, 1924. február 21. 10.