Oldal 88 [88]
OCR
86 « A nagy háborútól a nagy válságig Az infláció egyik legfőbb oka az egyre növekvő költségvetési deficit volt (7. táblázat). A pénz gyorsuló elértéktelenedése miatt azonban igen nehéz az államháztartás helyzetét megbízható adatokkal jellemezni, mivel egyetlen költségvetési éven belül is olyan mértékű drágulásra került sor, ami gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszi a különböző időpontokban beérkező bevételek vagy az eltérő hónapokban elköltött összegek értékét (a 8. táblázat ezért aranykoronára átszámított, vagyis 1914. januári árakon kalkulált adatokat tartalmaz). 1924 nyaráig a kormányok továbbra sem az Országgyűlés által elfogadott költségvetések, hanem pénzügyi felhatalmazás alapján működtek, akárcsak a háború idején. A zárszámadások sem készültek el a törvényben megszabott határidőkre, hanem csak több mint fél évtizeddel később, 1928-1930 között kerültek a parlament elé. Az államháztartás egyensúlyát a világháborút követően sem sikerült biztosítani. Az adókból, illetékekből származó jövedelmek a gazdasági élet bénultsága következtében szinte eltűntek. Míg 1913-ban 1900 millió korona folyt be rendes (nem kölcsönből származó) bevételek címén, addig az 1919/1920-as költségvetési évben ez alig haladta meg a 160 millió aranykoronát. 1921-től a bevezetett új adóknak köszönhetően lassan nőni kezdtek a bevételek, a kiadásokat azonban még ekkor sem fedezték, továbbra is nagy összegű kölcsönökre szorultak a kormányok (I. és 8. táblázat). Az adók növelése nem követte az árak gyors emelkedését, így a befolyó összegek vásárlóértéke folyamatosan csökkent. A bevételek behajtását rendkívül megnehezítette, hogy a pénzügyigazgatási apparátus szétesett a békeszerződés területi rendelkezéseinek következtében, és évekbe telt az újjászervezése. A kiadási oldalon viszont igen nagy terhet jelentett a leszerelő katonákról, a menekült állami alkalmazottakról való gondoskodás. Jelentős kiadásokat okoztak a nagy létszámú államapparátus munkabérei, a nyugdíjkifizetések, az állami adósságszolgálat, a jóvátételi szállítások és a szociális kiadások (többek között a drágasági pótlékok, a hadiözvegyek, hadiárvák juttatásai). A hiány egyre jelentősebb részét az állami üzemek súlyos veszteségei okozták (9. táblázat). Az 1920/1921-es büdzsében előirányzott 20,21 milliárd koronás kiadásból 5,2 milliárdot tettek ki a személyi járandóságok, 0,3 milliárdot a nyugdíjak és 3,5 milliárdot az államadósság kamatszolgálata.? 1921-ben egyedül a tisztviselők természetbeni ellátására 3 milliárdot fordított a kormány, miközben az állami alkalmazottak életszínvonala messze elmaradt a háború előttitől.?§ Az 1921/22-es költségvetési időszakban a hatósági lisztellátás keretében 2,5 millió fő jutott az állam által dotált áron liszthez.? 27 MNL OL K 255 5933/1920. 3 MNL OL K 27 1921. április 28. (Politikai), 2. napirendi pont, A pénzügyminiszter programja (PM). "9 Irományok az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924:IV. a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924:V. és az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről szóló 1924:VI. törvénycikkhez. Budapest, 1924. 2.
