Oldal 88 [88]
86 « A nagy háborútól a nagy válságig
Az infláció egyik legfőbb oka az egyre növekvő költségvetési deficit volt
(7. táblázat). A pénz gyorsuló elértéktelenedése miatt azonban igen nehéz az
államháztartás helyzetét megbízható adatokkal jellemezni, mivel egyetlen
költségvetési éven belül is olyan mértékű drágulásra került sor, ami gyakor¬
latilag összehasonlíthatatlanná teszi a különböző időpontokban beérkező
bevételek vagy az eltérő hónapokban elköltött összegek értékét (a 8. táblázat
ezért aranykoronára átszámított, vagyis 1914. januári árakon kalkulált ada¬
tokat tartalmaz). 1924 nyaráig a kormányok továbbra sem az Országgyűlés
által elfogadott költségvetések, hanem pénzügyi felhatalmazás alapján mű¬
ködtek, akárcsak a háború idején. A zárszámadások sem készültek el a tör¬
vényben megszabott határidőkre, hanem csak több mint fél évtizeddel ké¬
sőbb, 1928-1930 között kerültek a parlament elé.
Az államháztartás egyensúlyát a világháborút követően sem sikerült
biztosítani. Az adókból, illetékekből származó jövedelmek a gazdasági élet
bénultsága következtében szinte eltűntek. Míg 1913-ban 1900 millió koro¬
na folyt be rendes (nem kölcsönből származó) bevételek címén, addig az
1919/1920-as költségvetési évben ez alig haladta meg a 160 millió aranyko¬
ronát. 1921-től a bevezetett új adóknak köszönhetően lassan nőni kezdtek a
bevételek, a kiadásokat azonban még ekkor sem fedezték, továbbra is nagy
összegű kölcsönökre szorultak a kormányok (I. és 8. táblázat). Az adók növe¬
lése nem követte az árak gyors emelkedését, így a befolyó összegek vásárló¬
értéke folyamatosan csökkent. A bevételek behajtását rendkívül megnehezí¬
tette, hogy a pénzügyigazgatási apparátus szétesett a békeszerződés területi
rendelkezéseinek következtében, és évekbe telt az újjászervezése. A kiadási
oldalon viszont igen nagy terhet jelentett a leszerelő katonákról, a menekült
állami alkalmazottakról való gondoskodás. Jelentős kiadásokat okoztak a
nagy létszámú államapparátus munkabérei, a nyugdíjkifizetések, az állami
adósságszolgálat, a jóvátételi szállítások és a szociális kiadások (többek között
a drágasági pótlékok, a hadiözvegyek, hadiárvák juttatásai). A hiány egyre je¬
lentősebb részét az állami üzemek súlyos veszteségei okozták (9. táblázat). Az
1920/1921-es büdzsében előirányzott 20,21 milliárd koronás kiadásból 5,2
milliárdot tettek ki a személyi járandóságok, 0,3 milliárdot a nyugdíjak és
3,5 milliárdot az államadósság kamatszolgálata.? 1921-ben egyedül a tiszt¬
viselők természetbeni ellátására 3 milliárdot fordított a kormány, miközben
az állami alkalmazottak életszínvonala messze elmaradt a háború előttitől.?§
Az 1921/22-es költségvetési időszakban a hatósági lisztellátás keretében 2,5
millió fő jutott az állam által dotált áron liszthez.?
27 MNL OL K 255 5933/1920.
3 MNL OL K 27 1921. április 28. (Politikai), 2. napirendi pont, A pénzügyminiszter programja (PM).
"9 Irományok az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924:IV. a Magyar Nemzeti
Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924:V. és az államháztartás hiányainak fedezése céljából
felveendő belső kölcsönről szóló 1924:VI. törvénycikkhez. Budapest, 1924. 2.