Oldal 84 [84]
82 s A nagy háborútól a nagy válságig
nek megvolt az az előnye, hogy a hitelpolitika rugalmasan alkalmazkodott
a gazdaság pénzszükségletéhez, a pénzteremtés együtt nőhetett és csökken¬
hetett a piac pénzkeresletével. 1914 után azonban a váltóleszámítolási hitel
elvesztette korábbi jelentőségét, a pénzforgalomban szerepe visszaszorult.
A háború során a kormányoknak nyújtott nagyvonalú jegybanki hitelek és
a hadvezetőség bőkezű költekezése következtében óriási bankjegymennyiség
került forgalomba. A pénzforgalom felduzzadása lehetővé tette, hogy a ban¬
kok és a vállalkozások jelentős készpénztartalékokat halmozzanak fel. Mind¬
ennek következtében a magángazdasági tranzakciókban visszaszorult a vál¬
tóhitel szerepe, egyre terjedt a készpénzben való fizetés. A háború vége felé az
egyre nagyobb méreteket öltő áruhiánynak is szerepe volt a készpénzfizetés
terjedésében. A forgalomban levő pénz mennyiségét a háborús időszakban
tehát egyedül a költségvetésnek nyújtott hitelek összege határozta meg. Ezek
a hitelek azonban már nem alkalmazkodtak olyan rugalmasan a pénz iránti
kereslethez, mint az előbb ismertetett váltóhitelek, hanem tartósan növelték
a készpénzforgalmat, és ezzel az inflációs nyomást is.
Az államháztartás az I. világháború után
1914 nyarától súlyos inflációs folyamat vette kezdetét Magyarországon. A há¬
borús évek alatt még viszonylag mérsékelt, havi 2-3%-0s volt az árak emel¬
kedése, a háború elvesztését követően azonban felgyorsult az üteme. 1919
tavaszától 1920 márciusáig már havonta átlagosan 3096-kal nőttek az árak, a
Tanácsköztársaság néhány hónapos fennállása alatt pedig közel meghárom¬
szorozódtak. 1919-re a világháború előtti érték 24-szeresére nőtt a jegybank
által teremtett pénz mennyisége (4., 5., 6. táblázat).