58 e A nagy háborútól a nagy válságig
2. grafikon: A magyarországi pénzintézetek külföldi rövid lejáratú tartozásai,
1927-1938, ezer pengő
600000
500000 CT \
400000 — Összes rövid lejáratú banki
/ \ N tartozäs
_ ne
4 na / ~
4 x \ ? = = = Bankok révid lejáratú
300000 ~
é \ CR ais oe \ tarozásainak és követeléseinek
7 * ; = egyenlege
Na x \ 7
200000 + sz MNB érckészlete
~
~
s
100000
0
1927 19281929 193019311932 1933 19341935 193619371938
Forrás: a Magyar Statisztikai Évkönyv megfelelő kötetei; A Magyar Nemzeti Bank
Kôzgyüléséinek rendes évi ülései, 1925-1939, az MNB kiadäsa, Budapest
A pénzügyi stabilizációt követően megkezdődött nagyarányú tőkeimport
főként rövid lejáratú forrásokat mobilizált; már 1925—1926-ban sokan ag¬
gasztónak tartották a túlzott eladósodást Bécsben és Budapesten. Az arany¬
standard játékszabályai, a külső egyensúly fenntartásának szükséglete folya¬
matos tőkeimportot tett szükségessé, ez pedig magas jegybanki kamatlábakat
követelt, a külső finanszírozási források azonban igen gyakran csak rövid
lejáratú formában álltak rendelkezésre. A magas belföldi kamatlábak miatt a
bankoknak is érdemesebb volt az olcsóbb külföldi forrásokat igénybe venni¬
ük. A nagy kamatlábkülönbséget mutatja, hogy az osztrák leszámítolási ráta
1096 volt, miközben osztrák bankok 696-on tudtak külföldön hitelt felvenni
1925-1929 között."
A rövid lejáratú forrásokat (folyószámlákon elhelyezett betéteket) a hitel¬
igénylők szükségleteinek megfelelően gyakran hosszú lejáratra helyezték ki,
beruházásokat finanszíroztak belőlük. Az eszközök és források eltérő lejárati
szerkezete? jelentős kockázatot jelentett, ugyanis csökkenő hitelfelvételi le¬
# Schubert 1991: 45.
# A kereskedelmi bankok számára speciális kockázatot jelent az eszközeik és forrásaik eltérő lejárati
struktúrája. A bankok a látra szóló és a rövid lejáratú forrásokat rövid és hosszú lejáratú hitelekként
helyezik ki, amelyek a lejáratuk előtt nem hívhatók vissza. A bankok ezért a kötelezettségeiknek
nem tudnak eleget tenni a források szokottnál nagyobb mérvű visszahívása esetén. Pete 1996: 42.