Seite 54 [54]
52 e A nagy háborútól a nagy válságig
Aurel Schubert szerint a "30-as években az osztrák gazdaság a hiperinflá¬
ciós tapasztalatok foglya volt, a gazdasági szereplők magatartására nagyon
erősen hatottak a traumatikus tapasztalatok. A bankmérlegeken erőteljesen
nyomot hagyott az osztrák valuta értékének csökkenése, a likviditási mutató
(debt/eguity ratio) jóval kedvezőtlenebbül alakult a 1920-as évek közepétől,
mint az I. világháború előtt, a növekvő mérlegösszeg mögött csökkent a tő¬
kealap aránya, a vállalkozásokat egyre inkább adósságokból finanszírozták a
nagy bécsi pénzintézetek." Az osztrák pénzpiac helyzetét a 20-as évek má¬
sodik felében nagyfokú instabilitás jellemezte. Az infláció következtében az
osztrák pénzintézetek 1925-re elveszítették alaptőkéjük 77,5-84,690-át, a 20¬
as évek második felében likviditási rátájuk folyamatosan romlott."
A magyar pénzintézetek is meggyengülve kerültek ki az inflációs folya¬
matból, ami súlyos veszteségeket és belső aránytalanságokat idézett elő a
bankok mérlegtételeiben. 1925. január 1-jén — a pénzügyi stabilizációt köve¬
tően - a részvénytársaságoknak aranymérlegeket kellett felállítaniuk, hogy
tisztábban lehessen látni a vállalatok pénzügyi helyzetét, amelyet teljesen el¬
torzított a pénz elértéktelenedése. Az új mérlegek azt mutatták, hogy míg az
ipari vállalatok meg tudták őrizni, illetve kismértékben növelni is tudták a
vagyonukat az inflációs időszakban, addig a bankok jelentős veszteségeket
szenvedtek. A budapesti bankok elveszítették háború előtti részvénytőkéjük
és tartalékaik közel négyötödét, a vidéki pénzintézetek pedig még ennél is
nagyobb arányú veszteségeket szenvedtek. Hantos Elemér szerint a vidéki
pénzintézetek az 1913. évi saját tőkéiknek mindössze 14,690-át, a fővárosi in¬
tézetek pedig 21,3690-át tudták átmenteni. Az infláció alatt nem valorizálód¬
tak a betéti és a hitelkamatok, ami a vágtató árszínvonal-emelkedés miatt
súlyos következményekkel járt. A vidéki pénzintézetek a hadikölcsönökön és
egyéb fix kamatozású papírokon elszenvedett nagyarányú tőkeveszteségeiket
sem a latens tartalékok felhasználásával, sem a felértékelés után keresztülvitt
tőkeemelésekkel nem tudták olyan mértékben pótolni, mint a fővárosi pénz¬
intézetek. A pénzügyi regenerálódás a következő években is lassúnak volt
mondható; 1927-ben a legnagyobb fővárosi bankok az 1913. évi saját tőkeál¬
lományuknak mindössze 26,690-ával rendelkeztek, a mérlegfőösszeg pedig
az I. világháború előtti érték 23,890-a volt." A Pénzügyminisztérium adatai
szerint a "20-as évek második felében sem sikerült a pénzintézeti mérlegek
belső aránytalanságait korrigálni."
A bécsi nagybankok is hasonló arányú veszteségeket könyvelhettek el
1925. évi arany nyitómérlegeikben; saját tőkéik állománya az 1913. évi érték
5 Schubert 1991: 33.
Schubert 1991: 33.; Enderle-Burcel 1994: 118.; Bachinger-Matis 1974: 97-99.
7 Szädeczky-Kardoss 1930; Varga 1928.
8 MNLOLK 289 VI/13,5.