Page 43 [43]
A nagy válság nagy magyarázatai e 41
met történész két téziséről az 1980-as évek elején kezdődött, és még ma is
tart. Borchardt több állítást fogalmazott meg a weimari köztársaság gazdasá¬
gáról és a nagy válság németországi kezeléséről. Először 1979-ben megjelent,
Zwangslagen und Handlungsspielräume in der großen Wirtschaftskrise der
frühen dreißiger Jahre. Zur Revision des überlieferten Geschichtsbildes cimü
írásában azt a kérdést tette fel, hogy vajon megelőzhető lett volna-e a nagy
válság és ezzel Hitler hatalomra kerülése egy más, expanzívabb, keresleté¬
lénkítő gazdaságpolitikával." Borchardt első tézise szerint Heinrich Brüning
(1930-1932 között német kancellár) kényszerhelyzetben volt, nem élhetett a
refláció, az expanzív fiskális politika alternatívájával, mert mozgásterét több
fontos tényező is erőteljesen beszűkítette. Egyrészt csak 1931 őszén, vagyis
túl későn lett egyértelmű, hogy a válság súlyosabb következményekkel járó,
elhúzódó folyamat, amelynek lefolyása jelentős mértékben eltér a korábbi
krízisekétől."" Másrészt megfelelő pénzügyi forrás sem állt rendelkezésére a
munkahelyteremtő programok finanszírozására. A pénzügyi stabilizáció óta
hatályban levő törvények és a Young-terv alatt is érvényben levő nemzetközi
ellenőrzés és előírások megtiltották a jegybanknak, hogy hitelezzen a költ¬
ségvetésnek. Külföldi hitelek ekkor már nem voltak elérhetők a német kor¬
mány számára, és a belföldi kötvénykibocsátásnak sem lett volna realitása
a német pénzpiac helyzete miatt. Az inflációtól való félelem is akadályozta a
költségvetési költekezés elfogadását, túl élénken éltek még a "20-as évek ele¬
jenek hiperinfläciös elmenyei a köztudatban. A szakszervezetek és a politikai
pártok, de még a szociáldemokraták is ellenezték az inflációs politika folyta¬
tását, így politikai támogatást sem kaphatott volna ehhez a kancellár." Bár
születtek ezekben az években olyan tervek, amelyek költségvetési forrásokat
akartak a munkahelyteremtésre fordítani, Borchardt szerint ezek túl kis ösz¬
szegek voltak ahhoz, hogy valóban eredményeket érhessenek el, így ezzel sem
tudták volna megakadályozni a válság súlyosbodását. , Nem volt ekkoriban
Hitler-ellenes gazdasági csodafegyver senki arzenáljában" - írta Borchardt."
A tanulmány további súlyos makroökonómiai problémákat is feltárt a
weimari Németország gazdaságában, amelyet , nem normális, beteg gazda¬
ságként" jellemzett." A német gazdaság gyenge teljesítményt mutatott fel
1925 és 1929 között. A heves elosztási viták a foglalkoztatottak, a tőketulaj¬
donosok és a megtakarításokkal rendelkezők között s a jövedelemelosztás
átpolitizáltsága súlyos strukturális torzulásokat eredményezett. Miközben a
beruházások szintje 1929-ig nem érte el az 1914 előttit, addig a fogyasztás
3 Borchardt 1982: 165.
3 Borchardt 1982: 166-170.
#7 Borchardt 1982: 170-173.
38 Borchardt 1982: 173-174.
39 Borchardt 1982: 179.