Seite 38 [38]
36 s A nagy háborútól a nagy válságig
aranyalapon maradó országokban ezzel szemben nem javultak a munkanél¬
külisegi mutatök.”
Súlyosan destabilizáló tényezőnek bizonyult a bankokba vetett bizalom
megingása és a valutaárfolyamok leértékelésével kapcsolatos félelem is, rá¬
adásul ezek egymást erősítve mélyítették a válság hatásait. A rövid lejáratú
betétek bankokból való kivonása és készpénzre váltása (például a külföldi
tulajdonú betétek kivonása, amelyet felerősített a leértékelések miatti aggo¬
dalom), illetve a bankok iránti bizalom megrendülése növelte a bankok elleni
rohamok kockázatát, csökkentette a tartalékokat, és a valuta konvertibilitá¬
sát is fenyegette.
Neokeynesiánus magyarázatok: nem monetarista,
nem pénzügyi hipotézis
A 20. század végére többé-kevésbé kialakult egyfajta konszenzus a gazda¬
ságtörténet-írásban arról, hogy a nagy válságot elsősorban pénzügyi sokkok
idézték elő. Továbbra is vannak azonban ettől eltérő magyarázatok: a neo¬
keynesiánus megközelítések. A nem monetarista, nem pénzügyi hipotézis
újabb képviselői a lakásépítések csökkenésében? vagy a fogyasztói bizony¬
talanságban" latjak a valsag legf6bb okat. Christina D. Romer, a Berkeley
professzora, Obama elnök egyik gazdasági tanácsadója 2003 végén egy rövid
írásában foglalta össze a nagy válság legfontosabb elemeit az Encyclopcedia
Britannica számára. A szócikk szerint a kibocsátás visszaesését a fogyasz¬
tói kereslet csökkenése, a pénzügyi pánikok és a téves kormányzati politika
okozta. 1928-ban és 1929-ben a Fed megemelte a kamatlábakat a tőzsdei ár¬
folyamok túlzottnak ítélt növekedésének megfékezése érdekében. Ez pangást
idézett elő az olyan kamatérzékeny területeken, mint az építkezések és az au¬
tóvásárlások, ami a termelés hanyatlásához vezetett. A "20-as évek építőipari
fellendülése következtében túlkínálat alakult ki a lakáspiacon, az építőipar
különösen nagy mértékű recessziója ennek volt a következménye. A tartós
fogyasztási cikkek vásárlása és az üzleti befektetések jelentősen visszaestek a
tőzsdekrachot követően, ami valószínűleg a fogyasztók elbizonytalanodásá¬
nak volt a következménye. Christina Romer a tanulmányában Peter Temin
korábbi hipotézisét kívánta igazolni a fogyasztás csökkenésének válságot ge¬
neráló hatásáról. Bár szakmai konszenzus van arról, hogy a nagy válságot
nem a , nagy krach" (a New York-i tőzsde 1929. októberi összeomlása) okozta,
22
Bernanke 2000: 29.
3 Anderson-Butkiewicz 1980.
24 Romer 1990.