Seite 37 [37]
A nagy válság nagy magyarázatai e 35
aggregált kereslet csökkenéséhez vezet, ami tovább erősíti a deflációs spirált.
A történeti kutatások igazolták, hogy a válságot megelőzően valóban jelentős
tartozások halmozódtak fel az amerikai háztartásokban, amelyek nem voltak
felkészülve a defláció hosszú távú hatásaira."
2000-ben jelent meg Bernanke esszékötete, amelyben a válsággal foglal¬
kozó korábbi írásait gyűjtötte egybe Essays on the Great Depression cím¬
mel. Bernanke szerint a szakmában egyetértés van arról, hogy elsősorban
az aggregált kereslet csökkenése okozta a válságot. A fő kérdés az, hogy mi
okozta az aggregált kereslet csökkenését (, aggregált keresleti rejtély"), miért
tartott ilyen hosszú ideig a válság, és miért nem működtek azok a stabili¬
záló mechanizmusok a gazdaságban, amelyek a béreknek és az áraknak a
kereslethez való alkalmazkodásán keresztül korlátozzák az aggregált kereslet
csökkenésének reálgazdasági hatását (, aggregált kínálati rejtély"). Bernanke
igazoltnak tekinti, hogy az aggregált keresletet a pénzkínálat világméretű
zsugorodása csökkentette. A pénzügyi zsugorodás pedig a rosszul irányított
és súlyos szerkezeti hibákkal rendelkező nemzetközi monetáris rendszer,
vagyis az I. világháború után helyreállított aranystandard következménye
volt. Fontosnak tartja ugyanakkor az aggregált keresletet csökkentő olyan
nem monetáris tényezők szerepét is, mint a bankpánik és az üzleti csődök,
amelyek akadályozták a normális hitelforgalmat, rontották a banki közvetí¬
tés hatékonyságát, és ezzel súlyosbították a gazdasági összeomlást. Ugyan¬
csak nagyon lényegesnek tartja a munkaerőpiac szerepét. A nominális bé¬
rek meglepően kevéssé és tökéletlenül alkalmazkodtak az aggregált kereslet
csökkenéséhez. A munkaadók a bérek csökkentése helyett más módon, pél¬
dául a munkaidő rövidítésével reagáltak a helyzetre, és a törvényhozás sem
támogatta a bérek és az árak csökkentését. Mindez egyre súlyosbodó mun¬
kanélküliséghez vezetett.
Az utóbbi évek válságtörténeti kutatása is kiemelte a defláció súlyos gaz¬
dasági következményeit. Ha a nominális bérek nem megfelelően követik
a csökkenő árakat, akkor a reálbérek emelkednek, és a munkaadók erre a
foglalkoztatás mérséklésével reagálnak (ragadós bérek hipotézise"). A két
világháború közötti adatok igazolták ezt: 1930-31-ben - a világméretű def¬
láció idején - a nominális bérek sokkal kevésbé csökkentek, mint a nagyke¬
reskedelmi árak, aminek egyik következménye a növekvő munkanélküliség
és a csökkenő kibocsátás volt. Azokban az országokban, amelyek letértek
az aranyalapról, az árak gyorsabban kezdtek el nőni, mint a nominális bé¬
rek, így a reálbérek csökkentek, a foglalkoztatottság pedig emelkedett. Az
20 Bernanke 1983; Bernanke 2000: 42-43.; Parker 2004.
> Bernanke 2000: VIII.