Page 270 [270]
268 e IV. ÖSSZEFOGLALÁS
A modellek összehasonlítását az alábbi szempontok alapján valósítom
meg: a) együttélési helyzet lokális etnikai térszerkezeti sajátosságai, a szeg¬
regációs mutatók szerepe a modellekben; b) a helyi társadalmi hierarchia,
az asszimilációs/integrációs folyamatok iránya; c) az etnikai részközössé¬
gek közötti kulturális távolság mértéke; d) az etnikumspecifikus sajátos¬
ságok megőrzése, a hagyományápolás hatása; e) intézményi és civil közös¬
ségek szintjén kialakuló interakciók közvetett és közvetlen hatása; f)
etnikumközi és személyközi kapcsolatok rendszere.
a) Együttélési helyzet lokális etnikai térszerkezeti
sajátosságai, a szegregációs mutatók szerepe
a modellekben
A kötet alapját képező kutatás során a színterek etnikai térszerkezeti sajá¬
tosságait, a szegregációs folyamatokat, azoknak a települések társadalom¬
történetében feltárható összefüggéseit külön nem tanulmányoztuk, mivel
a téma volumene nagyságrendileg haladta volna meg a szerző lehetősé¬
geit. Az etnikai részközösségek településen belüli elhelyezkedését, az izo¬
lációt, a szegregációt vagy éppen a vegyes megtelepedés térszerkezeti jel¬
lemzőit minden esetben az elemzést megalapozó recens adottságként
kezeltem. A modellek összehasonlításából néhány tendencia rajzolódik ki,
amelyek egyúttal további kutatások alapját is képezhetik.
A három település példáján, a modellek kidolgozásához használt tér¬
képeken jól látható, hogy a vegyes térszerkezetű helyek, tehát a lokális
színtér minden részközössége által lakott településrészek hozzájárulnak
az etnikai együttélés alakulásának folyamatához. A vegyes szomszéd¬
sági viszony, vagyis az eltérő etnikai közösségek közötti szomszédsági
kapcsolat önmagában még nem mozdítja elő a településszintű együttélés
folyamatát és az egyes lokális közösségek közötti kapcsolatok fejlődését.
Ezt jól példázza Nagyecsed esete: az újonnan kialakult déli városrész,
ahol mindhárom részközösség együttélése megfigyelhető, még nem vonta
maga után a kapcsolat több színtéren és formában történő elmozdulását.
A romungrók és a magyar közösség közötti szegregatív viszonyulást,
valamint a romungrók és az oláh cigányok közötti disszimilatív beállí¬
tódást nem változtatta meg a vegyes megtelepedés. A kapcsolatokat a
dinamikus korreláció elve határozza meg és az újabb etnikai térszerke¬
zeti folyamatok, a vegyes együttélési lakókörnyezet kialakulása a tele¬
pülésen korábban szervesült csoportközi viszonyokat alapvetően nem
befolyásolja.