Page 135 [135]
Nagyecsedi etnikai együttélési helyzetek kutatási eredményei e 133
kében a felgyűjtött adatokat a személyközi kapcsolatok elemzésének szint¬
jén is etnikai részközösségenként végeztük el.
A barátság a társadalmi életközösségek működését meghatározó alap¬
vető interperszonális kapcsolatként történő meghatározására irányuló
elméleteknek számos szerteágazó irányzata áll rendelkezésre." Az elmé¬
letek amellett, hogy a barátságot többségében szociálpszichológiai meg¬
határozottságú jelenségként kezelik, olyan, a személyes vonzalomból leve¬
zethető kapcsolatként fogják fel, amelynek általános elve az önkéntes
szerepvállalás." A barátság fogalmát az etnikai együttélés-vizsgálatban
fontos műveleti eszközként használjuk annak érdekében, hogy a lokális
közösségekben az etnikai érintkezés és határátlépések jellemző tulajdon¬
ságait értelmezzük.
Ezek szerint a barátság fogalma olyan személyközi kapcsolatot jelöl a
kutatás során, amelyben a résztvevő felek saját akaratukból vesznek részt,
a találkozások helye és időpontja, valamint a közvetlen fizikai kapcsolat
intenzitása szabadon választható."
A Nagyecseden megkérdezett magyar származású személyek válaszai¬
ból látható, hogy a többségüknek van roma barátja, ugyanakkor közel
2090-uk csak saját etnikai csoportjából választ barátot. A mintában meg¬
kérdezett oláh cigány származású személyeknek egyaránt vannak magyar
és roma barátaik. A válaszadó romungrók 1290-ának csak saját etnikai
közösséghez tartozó barátja van. Az adatokból világosan kiderül, hogy az
etnikumközi baráti kapcsolatviszonyok alakulása Nagyecseden fontos
markere az etnikai részközösségek egymással kapcsolatos beállítódásá¬
nak. A vizsgálati eredményekből úgy tűnik, hogy a magukat magyar szár¬
mazásúkérnt, illetve oláh cigányként definiáló személyek egymás iránti
kölcsönös elfogadása statisztikailag nem mutat különösebb eltérést a
romungró közösség tagjai iránti elfogadókészséghez képest.
314 Vö. Perlman-Fehr 1986; Allan—Adams 2006.
35 A , barátság-koncepciók" mindegyikére — a kölcsönös függőség, a kölcsönösen meg¬
erősítő hatásviszony, a méltányosság és az egyensúly elméletre is, hogy csak néhányat
említsünk - jellemző, függetlenül az interperszonális kapcsolatot magyarázó alap¬
elvtől, hogy a személyes vonzalom, az önkéntesség és a kölcsönösség általános
szervező elvként határozza meg a baráti kapcsolatot. (Perlman-Fehr 1986: 9—19.)
A vizsgálat a fogalom szemantikai tartalmára nem terjed ki, azt feltételeztük, hogy a
fogalom a köznyelvben használt jelentése a lokális közösség mindhárom etnikai rész¬
csoportjában az összevetést lehetővé tevő közel azonos minőségű személyközi kapcso¬
latot jelöl. A barátság interperszonális kapcsolatviszony lélektani hátterét nem vizsgáljuk,
csupán a kutatási mintába bekerült személyek a fogalom alá besorolt kapcsolatainak az
etnikai együttélésre vonatkozó társadalmi következményeit elemezzük.
31
a