Page 121 [121]
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 119
dik világháború vészkorszakában, a cigány holokausztban érte el tragi¬
kus tetőpontját."
A magyarországi roma közösségek asszimilációtörténeti tendenciáinak
rövid összegzése a jelenben lejátszódó folyamatok értelmezésének előse¬
gítése érdekében természetesen nem kerülheti meg a második világhábo¬
rút követő viszonyok jelzésértékű említését. A kommunizmus politi¬
kai-ideológiai alaptézisei a munkások, parasztok és értelmiségiek
szövetségére épülő szocialista társadalomépítés az emberek etnikai szár¬
mazás szerinti megkülönböztetését, legalábbis az elméleti elvek szintjén
tiltotta. Az állampolgársághoz rendelt azonos jogok elve a magyarországi
cigányságot a Horthy-korszak, majd a nyilasuralom jogfosztott viszonya¬
ihoz képest, elvileg a törvények szintjén egyenjogúsította és részben reha¬
bilitálta. Mindez azonban a legkevésbé jelentette azt, hogy a roma társa¬
dalom beilleszkedésének minősége az egyik pillanatról a másikra hirtelen
megváltozott volna. A támogató-ösztönző és esélykiegyenlítő integrációs
szemlélet a korszak viszonyai között nem alakulhatott ki. Sőt, éppen ellen¬
kezőleg, az asszimiláció ösztönzése társadalompolitikai szinten számos
intézkedés bevezetésével egészen a rendszerváltásig jól nyomon követhető
gyakorlat volt, és a többségi közvélemény a cigánysággal kapcsolatos vára¬
kozásait is meghatározta. A telepfelszámolás, a kötelező foglalkoztatás, a
szociálpolitikai háló kiterjesztése a cigányságra, látványos eredményeket
hozott és jól érzékelhető asszimilációs nyomást gyakorolt a kisebbségre.
Másrészt viszont a többségében alacsony presztízsű, iskolázatlanul is
betölthető és rosszul fizetett munkahelyeken elhelyezkedő roma tömegek
generációi rekedtek ki a társadalmi mobilitás lehetőségéből."" A makro¬
folyamatokat vizsgálva jól látható, hogy a szocialista Magyarország társa¬
dalmi viszonyai folyamatosan újratermelték, és részben az évszázados
előítéletekre alapozva megerősítették a cigányság perifériális státuszát.
A többségi asszimilációs várakozást és az ezek beteljesítésére hozott intéz¬
kedéseket a kisebbség részéről disszimilációs szociokulturális törekvések
ellenpontozták. Ennek eredménye lett az, hogy a roma népesség a kortárs
magyar társadalom fizikai, szociálpszichológiai és szocioökonómiai érte¬
lemben is marginális közössége maradt a rendszerváltásig. A szocializmus
időszakában a mobilitási pályák lezárulása eredményezte azt, hogy a
cigányság az 1990-ben bekövetkezett politikai változásokat követően nem
tudott alkalmazkodni a hirtelen megváltozott társadalmi körülmények¬
20 Dupcsik 2009: 124-133; Radnéti 2014: 106-143.
391 A magyarországi cigányság a 80-as éveket megelőző általános társadalmi viszonya¬
inak összefoglalását vö. Csalog 1984.