Page 120 [120]
OCR
118 e II. KÖZÖSSÉGEN BELÜLI CSOPORTOK TÁRSADALMI FOLYAMATVISZONYAI vasható, a cigányság többsége letelepedett életmódot folytatott." A cigány népesség mindössze 390-a volt besorolható a vándorlók kategóriájába, ami tényszerű cáfolata volt a közgondolkodásban meggyökeresedett képnek, amely a kóborló életformát általánosítva azonosította a cigánysággal. A 19. században a strukturális beilleszkedésre utaló kiemelt példák mellett számos érv mutatható fel, amelyek előrehaladott adaptációról tanúskodnak. Ezzel szemben a többségi látásmódot az asszimilációs várakozások sikertelenségének érzése hatotta át, aminek elsődleges oka az újabb bevándorló és számos archaikus jegyet, valamint a hagyományos életformára utaló kulturális tulajdonságot mutató cigánycsoportok számának a növekedése volt. Az összefoglaló néven csak oláh cigányoknak nevezett, de szakmáikat és a romani nyelvi dialektusaikat tekintve is heterogén csoportok mellett a 19. században az óromán nyelvet beszélő beás cigányok nagyobb tömegű megjelenése a többség szempontjából a nem asszimilálódó etnikai közösségek példái voltak.?7 A magyar többségi környezet szempontjából a nehezen vagy egyáltalán nem asszimilálódó, illetve az asszimilációnak ellenálló cigány közösségek esete az együtt élő más etnikai csoportok megítéléséhez volt hasonlatos. Mint az közismert, a késő dualizmus magyar nemzetpolitikai törekvéseinek stratégiai eleme volt az országban élő kisebbségi etnikai közösségek kikényszerített asszimilációjának előmozdítása. Az 1890-es és az 1910-es népszámlálások adatai szerint két évtized alatt a magyar nyelvű népesség asszimilációs nyeresége meghaladta az egymillió főt. A , magyarosítás" a közvélemény részéről is támogatott és a mindennapi nemzeti identitás részét képező szemléletként volt jelen a korszakban. Az első világháborút követő békeszerződések rendszere azt eredményezte, hogy Magyarország gyakorlatilag etnikailag homogén nemzetállammá vált. A többség részéről egységes etnikai csoportként kezelt, de egyébként igen heterogén cigányság volt a legnagyobb kisebbségi közösség. A két világháború közötti időszakban az asszimilációs törekvések teljes kudarcának hamis érzete hatotta át a kisebbség társadalmi ügyének kezelését, ami a többség részéről az asszimiláció, és ezen keresztül a beilleszkedés ösztönzése helyett a szegregatív és izolacionista törekvéseknek engedett teret." A szélsőséges ideológiákra — rasszizmus, majd később fasizmus - alapozott politikai megközelítése a cigánykérdésnek a máso286 Vö. Váradi 2014: 67—71. °87 V6. Vekerdi 1974: 17; Nagy 2019. 288 Bicz6 2009. °° Dupcsik 2009: 80-99.
