Page 120 [120]
118 e II. KÖZÖSSÉGEN BELÜLI CSOPORTOK TÁRSADALMI FOLYAMATVISZONYAI
vasható, a cigányság többsége letelepedett életmódot folytatott." A cigány
népesség mindössze 390-a volt besorolható a vándorlók kategóriájába, ami
tényszerű cáfolata volt a közgondolkodásban meggyökeresedett képnek,
amely a kóborló életformát általánosítva azonosította a cigánysággal.
A 19. században a strukturális beilleszkedésre utaló kiemelt példák
mellett számos érv mutatható fel, amelyek előrehaladott adaptációról
tanúskodnak. Ezzel szemben a többségi látásmódot az asszimilációs vára¬
kozások sikertelenségének érzése hatotta át, aminek elsődleges oka az
újabb bevándorló és számos archaikus jegyet, valamint a hagyományos
életformára utaló kulturális tulajdonságot mutató cigánycsoportok szá¬
mának a növekedése volt. Az összefoglaló néven csak oláh cigányoknak
nevezett, de szakmáikat és a romani nyelvi dialektusaikat tekintve is hete¬
rogén csoportok mellett a 19. században az óromán nyelvet beszélő beás
cigányok nagyobb tömegű megjelenése a többség szempontjából a nem
asszimilálódó etnikai közösségek példái voltak.?7
A magyar többségi környezet szempontjából a nehezen vagy egyálta¬
lán nem asszimilálódó, illetve az asszimilációnak ellenálló cigány közös¬
ségek esete az együtt élő más etnikai csoportok megítéléséhez volt hason¬
latos. Mint az közismert, a késő dualizmus magyar nemzetpolitikai
törekvéseinek stratégiai eleme volt az országban élő kisebbségi etnikai
közösségek kikényszerített asszimilációjának előmozdítása. Az 1890-es és
az 1910-es népszámlálások adatai szerint két évtized alatt a magyar nyelvű
népesség asszimilációs nyeresége meghaladta az egymillió főt.
A , magyarosítás" a közvélemény részéről is támogatott és a mindennapi
nemzeti identitás részét képező szemléletként volt jelen a korszakban.
Az első világháborút követő békeszerződések rendszere azt eredmé¬
nyezte, hogy Magyarország gyakorlatilag etnikailag homogén nemzetál¬
lammá vált. A többség részéről egységes etnikai csoportként kezelt, de
egyébként igen heterogén cigányság volt a legnagyobb kisebbségi közös¬
ség. A két világháború közötti időszakban az asszimilációs törekvések
teljes kudarcának hamis érzete hatotta át a kisebbség társadalmi ügyének
kezelését, ami a többség részéről az asszimiláció, és ezen keresztül a beil¬
leszkedés ösztönzése helyett a szegregatív és izolacionista törekvéseknek
engedett teret." A szélsőséges ideológiákra — rasszizmus, majd később
fasizmus - alapozott politikai megközelítése a cigánykérdésnek a máso¬
286 Vö. Váradi 2014: 67—71.
°87 V6. Vekerdi 1974: 17; Nagy 2019.
288 Bicz6 2009.
°° Dupcsik 2009: 80-99.