Oldal 119 [119]
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 117
alkotott képzetek története és a cigányság társadalomtörténete a közfelfo¬
gásban keveredett formában van jelen.
A cigánysággal szembeni asszimilációs várakozások kibontakozásának
társadalomtörténete számos fejezetre osztható és jellemezhető a fentiek¬
ben vázolt ellentmondásokkal. A 18. századtól kezdődően egyre láthatóbbá
váló cigányok együttélés-történetének a felvilágosult abszolutizmus ren¬
deleti politikája az egyik fontos első fejezetét képezi. A rendeletekben érvé¬
nyesített civilizatorikus beállítódás, amely alapvetően a Habsburg Biroda¬
lom és azon belül is a Helytartótanács modernizációs törekvéseit fejezte
ki, a cigánysághoz nem etnikai közösségként, hanem marginális élethely¬
zetű és relatíve nagyszámú társadalmi csoportként viszonyult.?? A jól
ismert intézkedések sorozata az életmód, a szokások, a nyelv és a társa¬
dalmi normák megváltoztatását célozta, és számos következménnyel járt.
A nyelvhasználat tilalma, a népnév használatának tiltása — cigány helyett
neocolonus - vagy a gyermekek parasztcsaládokhoz adásának kísérlete
az eltérő nevelési körülmények biztosításának céljából hosszú távon bei¬
vódott nem csak a kisebbség, de a többség kollektív emlékezetébe is.???
Függetlenül attól, hogy a többség és a cigányság kapcsolatait szabályozó
rendeletek hatékonyságát értelmezni kellene, megállapítható, hogy az
együttélési kapcsolatokra maradandó hatást gyakoroltak. Rögzítették a
többség civilizatorikus várakozását és a cigányság elvárható adaptációs
elköteleződését mint a kulturális felemelkedés egyfajta bizonyítékát.
A 19. századra a cigánysággal kapcsolatban összefoglaló értelemben
asszimilációs várakozásként értelmezhető viszonyulás a többség perspek¬
tívájából mutat részleges eredményeket. A muzsikus cigányok az egyre
nagyobb csoportot képező dualizmuskori városi polgárság számára vég¬
zett szolgáltató tevékenysége a sikeres adaptáció bizonyítéka volt." A tisz¬
tes és rendszeres jövedelmet biztosító szolgáltató zenésztevékenység a cso¬
port strukturális integrációját eredményezte, amit jól mutat, hogy a 19.
század végére 17 ezer regisztrált cigányzenész élt Magyarországon."
Az asszimilációs várakozásokhoz kapcsolható másik fontos tény, hogy
a 19. század végére, ahogy az 1893-as országos felmérés adataiból jól kiol¬
ségi felfogás áll szemben a kisebbség a saját csoportjaival szemben — oláh-romungró,
oláh-beás -— megfogalmazott gyakran szélsőségesebb elutasításának gyakorlatával,
mint amelyet a többség irányába megfogalmaznak. Vö. Nagy 2015: 59-60.
282 Gulyás 2019: 25.
283 Vö. Nagy 1999.
284 Dupcsik 2009: 120.
285 Kállai 2002: 330.