Oldal 111 [111]
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 109
lényeges szempontját. Az egyik kritikai észrevétel az volt, hogy mind a
Park-féle, mind a klasszikus gordoni-modell asszimilációs várakozást gene¬
rál, és olyan folyamatként írják le az együttélést, ami szükségszerűen
együtt jár az akkulturációval, az etnikus kulturális hagyományok és érté¬
kek elhagyásával.
A kulturális pluralizmus egyfajta reflexió a korábban megfogalmazott
asszimiláció elméletekre, és fellépés a totális asszimilációs várakozások¬
kal szemben. Milton Yinger, amerikai társadalomtudós többek között New
Yorkban végzett terepkutatásokat, ahol a bevándorló etnikai közösségeket
vizsgálta. Kutatása során arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs szükség
teljes beolvadásra ahhoz, hogy a bevándorló fél a befogadó társadalom
részévé váljon, és nem is várható el, hogy az asszimiláns minden vonat¬
kozásban feladja korábbi kulturális és társadalmi kötődéseit. Kutatásai
alapján kidolgozta a plurális modellnek hívott elméletét, amely napjaink¬
ban is meghatározza az etnicitásról való gondolkodást.
John Milton Yinger az eltérő etnikai részközösségek közötti együttélés
értelmezéséhez Gordon asszimilációs elképezését továbbgondolva alkotta
meg négydimenziós fogalmi keretét. A négy, egymásra épülő asszimilá¬
ciós fázis az akkulturáció, a strukturális integráció, az amalgamáció és az
identifikációs asszimiláció. Kiemelkedő eredménye, hogy az egyén és a
csoport szintjén lejátszódó hasonulási folyamatokat elválasztotta egymás¬
tól és külön értelmezési keretben vizsgálta azokat. Az individuum szint¬
jén lezajló integrációs folyamat feltételeként határozta meg, hogy az érin¬
tett egyének ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz kötődjenek, és a
csoporton belül egyenlő státusz jellemezze őket. Yinger a csoportok szint¬
jén zajló integráció feltételének az azonos jogokat és kötelességeket, vala¬
mint a közösség iránti felelősséget határozta meg. Elképzelése szerint
ennek eredménye, hogy az integrálódó csoportot mint eltérő kultúrával
és identitással rendelkező, de a többségi társadalom részét képező közös¬
séget fogadnak el."
Yinger az asszimilációt egyrészt az etnikai csoportok közötti elhatáro¬
lódás fokozatos csökkenését eredményező folyamatnak tekinti, amely az
asszimilációs folyamat lezárásának a lehetőségét is magában foglalja.
Ugyanakkor felhívja a figyelmünket arra, hogy az etnikai részközösségek
közötti interakció egy változatos sorrendben bekövetkező folyamat, amely¬
nek több stádiumát különböztethetjük meg. Yinger modelljeben „az asszi¬
miláció mértékét négy összefüggő alfolyamat erőssége határozza meg: a
(biológiai) keveredésé, a (pszichológiai) identifikációé, a (kulturális) akkul¬
59 Vö. Yinger 2002.