98 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
Habár a zene és a tánc szinte születéstől kezdve a mindennapok szerves
részét képezik, de ahogyan a külső makrotársadalmi elvárások egyre
mélyebben beszivárogtak a közösség életébe, ezzel párhuzamosan az alkal¬
mazkodási hajlandóság és kényszer is fokozódott, úgy kezdtek a hagyo¬
mányos szokásvilág elemei gyengülni, majd eltűnni a fiatalabb generációk
értékrendjéből.
,Most is, ha lehet, akkor én a kis unokámat, ugyebár az anyjának nem tetszik,
de engem nem érdekel, meg csapásolni cigányul. Üssed ezt a csapást, a kisfiút
bíztatom, hogy mán tudjon táncolni. Vágjad a tromfot, üssed azt a csapást.
A kisjányt meg még kecsegtetem, hogy lökjed magad, lökjed magad, jól áll.
Persze, ha a szoknya pörög a lánygyermeken, már biggyeszt. Állj a tükörbe, és
ott táncoljál. Már másfél évesen a kislány már örömébe is csinálja. Meg rajta
a szoknya, hogy hagy pörögjön. Így vesszük rá a gyereket mi, idősek a táncra. "0
Balázs Gusztáv néprajzkutató szerint a cigány kultúra terjesztésében és
egyben ápolásában a budapesti építkezésekkel kapcsolatban már emlí¬
tett , fekete vonat" olyan kulturális közvetítő térként funkcionált, ahol a
férfiak körében a mesélés, a táncolás, az éneklés az utazás szerves részét
képezte. A jelenség azért érdekes és ellentmondásos, mert a rendszeres
munkamigráció, ahogy ezt Schiffer Pál jeles filmje is pontosan bemutatja,
egyrészt a hagyományos társadalomszerkezet és kultúra működésére
rendkívül negatívan hatott. A hátramaradó családokban az apák távol¬
léte miatt hátrányos körülmények között nevelkedő generációknál a tár¬
sadalmi és kulturális értékátadás, ahagyományozódás hosszú távú folya¬
matai sérültek. Ezzel szemben a Balázs Gusztáv által említett jelenség
az, hogy a fekete vonat és a zárt, az egy helyről származó munkások
kényszerközössége a kulturális hagyomány gyakorlásának színterévé
fejlődött, érdekes jelenség."
, Amikor pénteken délelőtt, 11 óra körül megkapták a fizetésüket Budapesten
ezek az emberek, akkor mentek a Nyugatiba [...] és ültek be a saját kocsijuk¬
ba, mert akik Szatmárba jöttek le, azoknak volt saját vagonja. De külön a
romungróknak is, mert nekik is volt egy vagonjuk. És Pesttől már elkezdődött
az ének, éneklés, a tánc egészen Mátészalkáig. Több falvakból jöttek össze a
férfiak, és a jó táncosok hamar tanulnak egymástól. A jó énekesek hamar át¬
veszik a másiknak az énekét. És így a tánc és az ének ezen a területen én úgy
40 Saját gyűjtés: 57 éves, oláh cigány származású nő, Nagyecsed, 2019.
41 Vö. Győri 2016: 67.