ségi szinten a két történelmi egyház, a református és a görögkatolikus
befolyása a legnagyobb, ezek rendelkeznek a legkomplexebb befolyással
a települések társadalmi életére.
A tanulmányozott kutatási színtereken a vallási élethez kapcsolódó
hagyományok kérdését két összefüggésben vizsgáltuk. Egyrészt a hagyo¬
mányoknak a lokális közösségszerveződésre gyakorolt hatását, amely leg¬
inkább a vallási ünnepkör szokásainak megélésében érhető tetten. Más¬
részt a vallási nevelés (családi és egyházi intézményi) az együtt élő etnikai
részközösségek közötti elfogadás minőségére kifejtett befolyását. A kuta¬
tási tapasztalatok alapján a tanulmányozott vidéki helyi társadalmakban
a családok mindennapi életét meghatározó értékrend egyik hagyományos
forrása az egyház és a vallásgyakorlás részét képező alkalmakhoz, vala¬
mint a vallási ünnepkörhöz köthető szokások. Ezek szerint a parasztság
vallási hagyományaiban összemosódik és gyakran keveredik a doktriná¬
lis vallásosság és a népi vallasossag.”” Ennek a menete nyomon követhető
az együtt élő etnikai közösségek vallási szokásgyakorlatainak még azo¬
nosítható hagyományelemeibern, és az ezek között megfigyelhető eltérések
és kölcsönhatások (interferencia) mértékében.
A vallási ünnepkör alkalmai a Nyírvasváriban élő magyarok körében
elsősorban az egyházi szokások, hagyományok követését jelentette, és
kiemelten a görögkatolikus gyülekezethez tartozók esetében volt megfi¬
gyelhető. Így karácsonykor a magyaroknál sokáig jellemző volt a betlehe¬
mezés, a "80-as évekig a kántálás széles körben gyakorolt szokásnak
minősült. Napjainkra a hagyomány visszaszorult, már csak a családon
belül folyik. A magyar görögkatolikus ünneplési gyakorlatban a pászka¬
szentelés, a kenyéráldás, a gyümölcsszentelés, a vízszentelés, a búzaszen¬
telés az egyházi élet szerves beépüléseként van jelen a mindennapi élet¬
ben. A szokások bár fennmaradtak, de változásokon mentek keresztül.
25 A doktrinális és népi vallásosság jelenségeinek párhuzamos jelenléte a paraszti
társadalomban a kutatókat régóta foglalkoztató kérdés. A jelenség egyik első meg¬
fogalmazójaként Robert Redfield a nagyhagyomány és a kishagyomány kategóriák
keretében különítette el. (Vö. Redfield 1955.) Elemzésében a népi vallásosság jelen¬
ségeit a kishagyomány, tehát a folklór, a falu kultúrája és a parasztság életmódjából
levezethető jelenségként írta le. A népi vallásosság értelmezését gyakran a , hivata¬
los" tételes vallási tanítással szemben kidolgozott ellenkulturális jelenségként értel¬
mezik. (V6. Iancu 2013.)