tárgyi kulturális ha gyományelem mindig a viselet volt. A női öltözet részét
képezte a bokáig érő, hosszú, színes szoknya, a hozzáillő kötő, színes, gyak¬
ran rozsas mintas vizitka (bluz) és a szines, rozsas kasmirkend6, derék¬
kendő. Napjainkban ezek a ruhadarabok a hétköznapi viselet részeként
már csak néhány idős asszony esetében figyelhetőek meg. A Nyírvasvári¬
ban élő oláh cigány nőknél azonban szinte minden háztartásban megtalál¬
juk a színes kendőt, amit előszeretettel viselnek alkalmi öltözetként.
A hagyományos oláh cigány férfi viselet gyakorlatilag a magyar vise¬
lettel azonos. A Nyírvasváriban és Hodászon élő oláh cigány férfiak jel¬
lemző ruhadarabja a kalap volt. Ennek viselése még napjainkban is meg¬
figyelhető, jellemzően ünnepi alkalmakkor hordják tulajdonosaik. A férfiak
a kalap mellett sötét színű lajbit és holdas csizmát viseltek.
A hosszú távú együttélés egyik eredményének tekinthető, hogy a vizs¬
gált oláh cigány közösségekben a hagyományos öltözködési gyakorlat
átalakulását érhetjük tetten. Ugyanakkor az öltözködés alapelve, miszerint
egy nő minél zártabb, visszafogottabb öltözetben járjon, továbbra is fenn¬
maradt. Ez olyan etnikus eleme a cigány kultúrának, amelynek egyrészt
közösség-összetartó, valamint etnikai értelemben, elkülönítő ereje van.
A zárt, visszafogott öltözet a mindennapi szóbeszédben is alkalmas esz¬
köz arra, hogy az oláh cigány közösség önmagát megkülönböztesse a loká¬
lis romungro közösség tagjaitól, akiket az oláh cigány közösség tagjai
inkább kihívó, színes, nagy mintás divatöltözetükről tartanak számon.
Az együttélési folyamatok egyik látványos eleme az oláh cigányok köré¬
ben megfigyelhető adaptív akkulturáció az öltözködési kultúrára gyako¬
rolt hatása. A hagyományos cigány viseletről a magyar társadalomban
elterjedt öltözetre való áttérés tudatos, az oláh cigány társadalom beillesz¬
kedését (alkalmazkodását) előmozdító folyamat, amit az egyik adatközlő
az alábbiak szerint fogalmazott meg: