Page 78 [78]
76 9 I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
figyelhető a helyi magyar közösség életmódjával: asztal, komód, ágy, csikós
spór képezte a főbb darabokat, melyek az idő elteltével és a modernebb
bútorok megjelenésével a magyar háztartásokhoz hasonlóan kicserélődtek.
A kutatás során felvett interjúkból kirajzolódik, hogy a romungró
háztartásokban semmilyen hagyományosnak tekinthető tárgyi eszköz,
bútor, lakberendezési tárgy nem található. Ugyancsak nem vezethető
le az esetlegesnek tetsző színhasználati gyakorlatból vagy a bútorzat
elemeiből, hogy a közösségben a , sajátnak" tekinthető, tehát autochton
kulturális szokás vagy gyakorlat alapján megválasztott bármilyen tár¬
gya megnevezhető volna. Fontos tény, hogy a romungró lokális emlé¬
kezetben nem mutatható ki a tárgyi hagyománykészlet egyetlen jelleg¬
zetes eleme sem.
Az együttélési színterek kortárs hagyománykészletének leírásakor és
a cigányságra jellemző adaptív akkulturációs gyakorlatok ellenére érdekes
jelenség, hogy a két ha gyománykövető etnikai közösség — magyar és oláh
cigány — nem kölcsönzött hagyományelemeket sem a nagyecsedi, sem a
hodászi romungró kultúrába. Ennek ellenére Nagyecseden a kutatási meg¬
figyelések alapján elmondható, hogy a romungrók esetében a , lakáskul¬
túra" igen sajátos értékelveket tükröz. Felfogásukban a ház olyan funkcio¬
nális élettér, amely külső megjelenését és közvetlen környezetét tekintve
nem státuszszimbólum, presztízsfunkciója kevésbé fontos: a lakások első¬
sorban az ott élők funkcionális fizikai környezetét képezik, és ezek külső
képe, például az udvar nem kell, hogy kifejezze a benne élők egzisztenci¬
áját, életszínvonalát. A gyakorta elhanyagolt külső környezet nem bír jelen¬
tőséggel (értékkel), és gyakran a helyi mércével mérve jómódú lakásbelsőt
, leplez". Generációról generációra öröklődik ez a gondolkodásmód a
ciganytelepeken, és a helyiek semmilyen mas külső mintát vagy elvárást
nem tekintenek követendőnek. A magyarokkal vagy az oláh cigányokkal
összevetésben és a konkrét hagyományok hiányával szemben a fentiekben
leírt ambivalens miliő egyfajta megközelítésben a , hagyományosnak"
nevezhető gondolkodásmód hozadéka.
A tereptapasztalatok és megfigyelések alapján a romungró házakra
vonatkozóan megállapítható, hogy a lakóépületeken belül jellemző az élénk
színek használata: kék, piros, rózsaszín, sárga. Ugyancsak élénk színűek,
sokszor rikítóak a kiegészítők, mint például a bútorterítők, takarók és füg¬
gönyök. A bútorok állapota arra utal, hogy azok nem esztétikai presztízs¬
tárgyak, hanem a funkciójuk miatt kapnak helyet egy-egy házban.
A magyar paraszti lakások belső képét évszázadokon keresztül meg¬
határozta a szentsarok. A vidéken általánosan elterjedt és a belsőtér elren¬
dezését meghatározó forma, mindhárom kutatási színtéren megtalálható