Page 54 [54]
OCR
52 9 I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG désére gyakorolnak-e hatást. Etnikai csoporton Milton Yinger meghatározását elfogadva ,a szélesebb társadalom olyan szegmensét értem, melynek tagjairól maguk a tagok vagy mások úgy vélik, hogy közös eredettel rendelkeznek, a közös kultúra fontos összetevőin osztoznak, és olyan közös tevékenységek résztvevői, amelyekben a közös eredet és kultúra fontos szerepet játszanak"."5 Az akkulturációs folyamat a vonatkozó kutatási tapasztalatok szerint a migrációval előálló helyzetek mellett olyan közösségek esetében is végbemegy, ahol az etnikai együttélés hosszú távú hagyományra tekint vissza. A hosszú távú etnikai együttélési helyzetek nem minden esetben eredményeznek asszimilációt. Biczó Gábor szilágysági kutatásaiban a magyar és román falusi közösségek esetében elemezte a jelenséget. Az együttéléssel járó kulturális érintkezés természetes az együtt élő közösségeknél, de alapvető tulajdonságaik -— anyanyelv, vallás, szokások - etnikus jellegükben hosszú távon fennmaradtak." A nyírségi magyar és cigány közösségek esetében ilyen többnyire hosszú távú együttélési helyzetekkel állunk szemben. A többségi magyar paraszti közösségek akkulturációja, tehát az etnográfiai értelemben az életformához köthető kulturális hagyomány térvesztése nem migrációs jelenség következménye, hanem a modernizáció és az ehhez köthető életmódváltás velejárója volt. A parasztság adaptációja szükségszerűen eredményezte a kulturális gyakorlatok átalakulását." A cigányság esetében az akkulturáció az oláh és a romungró közösségek esetében eltérő módon és eltérő intenzitással mentek végbe. Azonban mindkét közösségnél a többségi domináns magyar környezethez történő alkalmazkodás eredménye az akkulturáció. Ugyanakkor vannak olyan szerzők, akik a cigányság kultúravesztését ellentmondásosan a többségi társadalomba történő sikeres beilleszkedés (integráció) útjaként fogják fel. Különösen igaz ez a kétnyelvűségből következő nehézségek, elsősorban az iskolai előmenetelt akadályozó tényezőként leírt nyelvi hátrányok vonatkozásában." 15 Yinger 2002: 26. 126 Vö. Biczó 2012. 17 Lásd például Ratkó Lujza a nyírségi Biri dramatikus hagyományairól írt tanulmányának bevezetőjét, ahol a szerző már a gyűjtés időpontjában, 1982-ben is csak az adatközlők emlékezetében megmaradt hagyományelemekről szól. Ratkó 1997: 245. A cigány gyermekek nyelvi hátrányai természetesen nem kizárólag az akkulturációs folyamatok összefüggésében vizsgálhatók. Az összetett szociolingvisztikai és 128
