Page 54 [54]
52 9 I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
désére gyakorolnak-e hatást. Etnikai csoporton Milton Yinger meghatáro¬
zását elfogadva
,a szélesebb társadalom olyan szegmensét értem, melynek tagjairól maguk a
tagok vagy mások úgy vélik, hogy közös eredettel rendelkeznek, a közös kultú¬
ra fontos összetevőin osztoznak, és olyan közös tevékenységek résztvevői, ame¬
lyekben a közös eredet és kultúra fontos szerepet játszanak"."5
Az akkulturációs folyamat a vonatkozó kutatási tapasztalatok szerint a
migrációval előálló helyzetek mellett olyan közösségek esetében is végbe¬
megy, ahol az etnikai együttélés hosszú távú hagyományra tekint vissza.
A hosszú távú etnikai együttélési helyzetek nem minden esetben eredmé¬
nyeznek asszimilációt. Biczó Gábor szilágysági kutatásaiban a magyar és
román falusi közösségek esetében elemezte a jelenséget. Az együttéléssel
járó kulturális érintkezés természetes az együtt élő közösségeknél, de alap¬
vető tulajdonságaik -— anyanyelv, vallás, szokások - etnikus jellegükben
hosszú távon fennmaradtak." A nyírségi magyar és cigány közösségek
esetében ilyen többnyire hosszú távú együttélési helyzetekkel állunk szem¬
ben. A többségi magyar paraszti közösségek akkulturációja, tehát az
etnográfiai értelemben az életformához köthető kulturális hagyomány
térvesztése nem migrációs jelenség következménye, hanem a modernizá¬
ció és az ehhez köthető életmódváltás velejárója volt. A parasztság adap¬
tációja szükségszerűen eredményezte a kulturális gyakorlatok átalakulá¬
sát." A cigányság esetében az akkulturáció az oláh és a romungró
közösségek esetében eltérő módon és eltérő intenzitással mentek végbe.
Azonban mindkét közösségnél a többségi domináns magyar környezet¬
hez történő alkalmazkodás eredménye az akkulturáció. Ugyanakkor van¬
nak olyan szerzők, akik a cigányság kultúravesztését ellentmondásosan a
többségi társadalomba történő sikeres beilleszkedés (integráció) útjaként
fogják fel. Különösen igaz ez a kétnyelvűségből következő nehézségek,
elsősorban az iskolai előmenetelt akadályozó tényezőként leírt nyelvi hát¬
rányok vonatkozásában."
15 Yinger 2002: 26.
126 Vö. Biczó 2012.
17 Lásd például Ratkó Lujza a nyírségi Biri dramatikus hagyományairól írt tanulmá¬
nyának bevezetőjét, ahol a szerző már a gyűjtés időpontjában, 1982-ben is csak az
adatközlők emlékezetében megmaradt hagyományelemekről szól. Ratkó 1997: 245.
A cigány gyermekek nyelvi hátrányai természetesen nem kizárólag az akkulturáci¬
ós folyamatok összefüggésében vizsgálhatók. Az összetett szociolingvisztikai és
128