Oldal 52 [52]
50 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG
megnevezése, amikor különböző kultúrájú személyek csoportjai közvetlen
kapcsolatba kerülnek egymással, és ennek következményeként vagy az
egyik, vagy mindkét csoport kultúrájában változások következnek be."
Az akkulturáció eredeti kulturális antropológiai jelentése szerint cso¬
portok és személyek egyirányú kultúravesztési folyamatát jelölte, amikor
a kulturális érintkezés eredményeként többnyire a kisebbségi közösség
kultúrájának meghatározó jellemzőit elhagyja, és a domináns csoport kul¬
túrájából átvett elemeket vesz fel. Az akkulturációval foglalkozó szakiro¬
dalomban a többségi kisebbségi relációk kialakulását előidéző migrációs
jelenségek tanulmányozása éppen ezért igen gyakori megközelítés. Az
akkulturáció migrációs jelenségként és az etnicitással összefüggésben tör¬
ténő tanulmányozása elsősorban napjainkban is az amerikai akkulturá¬
ció-kutatásokban elterjedt. Ennek oka, hogy az Egyesült Államok a világ
egyik legnagyobb befogadó társadalma, ami különösen kedvez az akkul¬
turációs folyamatok kifejlődésének."
Például Spicer megfogalmazásában az akkulturáció , két vagy több cso¬
port kapcsolatából eredő folyamat, amely a kulturális hasonlóság növeke¬
dése felé halad"." Spicer álláspontja is az, hogy a hasonlóság kialakulása
nem jelöl feltétlenül kétirányú folyamatot. Általában a gyengébbnek ítélt,
kisebb létszámú közösség tagjai vagy a társadalmi hierarchia alacsonyabb
szintjén lévők lesznek azok, akik a másik társadalom - az össztársadalmi
megítélés magasabb szintjén álló részközösség - kulturális összetevői
közül egyre több elemet építenek be saját kulturális készletükbe. Ugyan¬
akkor a folyamat fontos következményeként mutat rá arra, hogy a kultu¬
rális értelemben vett kölcsönhatás mindkét felet érinti, ahol a kölcsönhatás
ténye így független attól, hogy melyik a domináns és melyik az akkultu¬
rálódó csoport.
Az akkulturációs folyamat értelmezésekor az egyén szintjén és a cso¬
portszinten történő változásokat eltérő szempontok alapján és megkülön¬
böztetve szokás értelmezni. A téma egyik jelentős kortárs kutatója, a kul¬
turális antropológiai szemléletű akkulturáció vizsgálatok új hullámának
elindítója, John W. Berry már a 90-es évek elején megjelent írásaiban hang¬
súlyozta, hogy az elemzésekben szükség van az egyéni és a csoportszem¬
pontok szétválasztására. Meglátása szerint az akkulturáció a csoportra és
az egyénre gyakorolt hatása más, de egymást nem kizáró, inkább kiegé¬
szítő szempontok szerint írható le. Berry az akkulturáció csoportszinten
19 Redfield et al. 1936: 149.
120 Vö. Seth, J. et. al. 2010: 237-251.
121 Yinger 2002: 26. idézi Spicer: 1968.