Page 49 [49]
A hagyomány és a közösség kapcsolata ? 47
sa. E megközelítés szerint ahagyományozódás folyamatában a jelen szá¬
mára a múltból megörökölt értékek megőrzése azért fontos, mert ezekben
a korábbi korszakok kulturális teljesítményének és társadalmi tudásának
a legjava áll rendelkezésre. A hagyományban rendelkezésre álló értékek
átörökítését az utókorra a mindenkori jelen szempontjából pozitív hatás¬
ként értelmező felfogással szemben a felvilágosodás lépett fel." A racio¬
nalizmus és a természettudományok szemszögéből a hagyomány olyan
teher, ami akadályozza a megismerést. A normatív elvárások rendszere¬
ként felfogott hagyomány a 18. század felvilágosodásának megközelítésé¬
ben olyan tekintélyként mutatkozik, ami akadályozza az ismeretek, a tudás
megújulását. A hagyomány elméletével foglalkozó kutatók rámutatnak
arra, hogy a felvilágosodás hagyományfelfogása (kritikája) arra a téves
alapállásra épül, hogy a hagyomány statikus, merev és változatlan kép¬
ződmény, amely a modern és a racionális (a tudomany) ellenfogalma.'”
A hagyomány fogalmának rehabilitációjára a romantika gyakorolta a
legnagyobb hatást, és ehhez kapcsolódva a folyamatban fontos szerepet
játszott a néprajztudomány, amely kutatásának tárgyaként jelölte meg azt
a szerteágazó jelenséghalmazt, amit összefoglaló megnevezéssel a hagyo¬
mányként definiált. A hagyomány legtágabb jelentése szerint , [.. .] bármi,
ami a múltból a jelenre átörökített vagy a jelennek továbbadott [...]7.""
Ebben a tág meghatározásában a hagyomány bármely társadalom vagy
közösség működésének előfeltétele és alkotórésze. Edward Shils szerint a
hagyomány a modern társadalmak racionalizálásának nélkülözhetetlen
dinamikus elemét alkotja, bár társadalmanként különböző mértékben,
ami a hagyomány erejének és szerepének közösségenkért eseti formában
leírható változékonyságára hívja fel a figyelmet."
110 Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint a tradition (átadás) eredeti je¬
lentésében a kereszténység történetét átható magatartás, az evangélium (az örömhír)
generációról generációra történő hiteles átörökítésének szándéka. A korai keresztény
egyház történetében a tevékenységként felfogott hagyomány normaadást és nor¬
matív elvárást jelent. Vö. Alexander 2016: 2.
11 Shils 1981: 4-7.
12 Alexander 2016: 6-7.
113 Shils 1981: 12-13.
14 Shils a modern társadalmak racionalizálásának kérdését és a hagyománnyal való
kapcsolatát általános összefüggésben, globálisan elemezte. (Vö. Shils 1981: 287-88.)
A hagyomány és az ezt reprezentáló kulturális örökség univerzalizálása a 19. szá¬
zadban képezte azt a folyamatot, ami a hagyományt jelenünk felfogásában is egye¬
temes értéktényezőként mutatja fel. A folyamat részleteivel kapcsolatban lásd
Hartog 2000.