Page 39 [39]
OCR
Általános összefüggések e 37 ján a megalkotott definíciók között, habár találtak átfedéseket, mégsem tartják egyértelműen meghatározhatónak a cigányság társadalmi csoportját és az össznépességen belüli arányát. Számos társadalomkutató, szociológus az etnikai besorolásoknál elsődlegesen figyelembe vett öndefiníciót az egyik legkevésbé megbízható klasszifikációs eljárásnak tartja. Álláspontjuk szerint ezt a legtöbb esetben külső politikai-gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolják. Amint azt Kemény István fél évszázada, az 1971-es országos reprezentatív cigányfelmérés módszertanának megalapozásakor kidolgozta, majd a későbbi felmérések (1993—94; 2003) metodológiai kulcsszempontjaként alkalmazta, roma az, , akiket a nem roma környezet annak tart”. Kemény érvelése szerint ez a megközelítés kiküszöböli az öndefiníciós gyakorlat esetében a magukat magyarnak valló romák módszertani elérhetetlenségét. A társadalomkutatóknak ugyanis azzal kellett szembesülni, hogy az előrehaladott asszimilációs fázisban élő közösségek, elsősorban a magyar anyanyelvű romungrók magukat nem sorolják be romának, annak ellenére, hogy többségi környezetük az életmódjuk, szokásaik és társadalmi gyakorlataik alapján romakért tartja őket számon. Kemény álláspontja szerint így a romák többsége származási alapon azonosíthatóvá válik." Kemény megközelítésének a kortárs kutatási gyakorlatban is jól tapasztalható előnyei megmutatkoznak abban a tényben, hogy az így készült roma népességfelmérések eredményei a módszertan eltéréséből következően a cigányság a lokális társadalmakban elfoglalt státuszának más szemléletű értékelését teszik lehetővé mint a népszámlálások során használt etnikai-származási önbevallásra épülő adatgyűjtés. Az utóbbi évtizedekben a cigányság demográfiai súlyának növekedésével párhuzamosan terjedtek el az olyan kutatások is, ahol a külső, szakértői besorolás módszerét vették alapul. Ebben az esetben a szakértő jól ismeri a kutatott közösséget és rendelkezik olyan tudással, ami alapján el ® Havas-Kemeny 1995. 9 Kemény István nézeteit a 70-es években egyre inkább a szociológiában elterjedt statisztikai és egyéb kvantitatív módszerek hívei szubjektívnek tekintették. Álláspontjuk szerint a tudományként művelt szociológiai elemzés nem alapozhat egy olyan szubjektív állításra — a többségi környezet véleményére —, mint ami a romak definiálásának alapját képezi. Valójában Kemény módszertani individualizmusának a lényege, hogy képessé vált a tudományos nézőpont objektív elemévé tenni a tanulmányozott társadalmi közösségben élők tényleges véleményét. Kemény István munkásságának, és ezáltal a hazai cigánykutatásoknak ez a kulcseleme részben Max Weber munkásságának a hatása. Vö. Szabari 2017.
