Page 39 [39]
Általános összefüggések e 37
ján a megalkotott definíciók között, habár találtak átfedéseket, mégsem
tartják egyértelműen meghatározhatónak a cigányság társadalmi csoport¬
ját és az össznépességen belüli arányát. Számos társadalomkutató, szocio¬
lógus az etnikai besorolásoknál elsődlegesen figyelembe vett öndefiníciót
az egyik legkevésbé megbízható klasszifikációs eljárásnak tartja. Állás¬
pontjuk szerint ezt a legtöbb esetben külső politikai-gazdasági és társa¬
dalmi tényezők befolyásolják. Amint azt Kemény István fél évszázada, az
1971-es országos reprezentatív cigányfelmérés módszertanának megala¬
pozásakor kidolgozta, majd a későbbi felmérések (1993—94; 2003) metodo¬
lógiai kulcsszempontjaként alkalmazta, roma az, , akiket a nem roma kör¬
nyezet annak tart”. Kemény érvelése szerint ez a megközelítés
kiküszöböli az öndefiníciós gyakorlat esetében a magukat magyarnak valló
romák módszertani elérhetetlenségét. A társadalomkutatóknak ugyanis
azzal kellett szembesülni, hogy az előrehaladott asszimilációs fázisban élő
közösségek, elsősorban a magyar anyanyelvű romungrók magukat nem
sorolják be romának, annak ellenére, hogy többségi környezetük az élet¬
módjuk, szokásaik és társadalmi gyakorlataik alapján romakért tartja őket
számon. Kemény álláspontja szerint így a romák többsége származási ala¬
pon azonosíthatóvá válik."
Kemény megközelítésének a kortárs kutatási gyakorlatban is jól tapasz¬
talható előnyei megmutatkoznak abban a tényben, hogy az így készült
roma népességfelmérések eredményei a módszertan eltéréséből követke¬
zően a cigányság a lokális társadalmakban elfoglalt státuszának más szem¬
léletű értékelését teszik lehetővé mint a népszámlálások során használt
etnikai-származási önbevallásra épülő adatgyűjtés.
Az utóbbi évtizedekben a cigányság demográfiai súlyának növekedé¬
sével párhuzamosan terjedtek el az olyan kutatások is, ahol a külső, szak¬
értői besorolás módszerét vették alapul. Ebben az esetben a szakértő jól
ismeri a kutatott közösséget és rendelkezik olyan tudással, ami alapján el
® Havas-Kemeny 1995.
9 Kemény István nézeteit a 70-es években egyre inkább a szociológiában elterjedt
statisztikai és egyéb kvantitatív módszerek hívei szubjektívnek tekintették. Állás¬
pontjuk szerint a tudományként művelt szociológiai elemzés nem alapozhat egy
olyan szubjektív állításra — a többségi környezet véleményére —, mint ami a romak
definiálásának alapját képezi. Valójában Kemény módszertani individualizmusának
a lényege, hogy képessé vált a tudományos nézőpont objektív elemévé tenni a ta¬
nulmányozott társadalmi közösségben élők tényleges véleményét. Kemény István
munkásságának, és ezáltal a hazai cigánykutatásoknak ez a kulcseleme részben Max
Weber munkásságának a hatása. Vö. Szabari 2017.