Page 280 [280]
OCR
278 § INFORMÁLIS GYAKORLATOK hozott létre, ami a régióban élő lakosság korábbi térbeli beágyazottságának megszüntetéséhez (a népesség fizikai áthelyezéséhez, ki- és betelepítéséhez), továbbá a tradicionális helyek és terek egy jelentős részének lerombolásához (pl. a belterületi kertek méretének radikális csökkentéséhez) vezetett. Ezeket az eljárásokat Foucault összefoglalóan a munka fegyelmező technikáinak nevezte, és azok teleologikus céljának a gazdasági termelés racionalizálását és fokozását, az emberi test erejének maximálását és hasznosítását tekintette." A határvidéki településeken azonban, az 1970-es évektől - tehát a kollektív termelés és politikai intézmények megerősödésével egy időben — egy másik, ezúttal nem fegyelmezésen alapuló eljárás felbukkanása is megfigyelhető. Ez - az előzővel ellentétében — már nem a teljes populáció gazdasági magatartásának szabályozására irányult, hanem sokkal inkább az egyénre, a szubjektumra és a lakosok partikuláris identitásának (, történeti" tudatának) átalakítására és megmunkálására. Csatóerdőn és a hozzá tartozó településeken létrehozott falumúzeum (a szobamüzeum és a skanzen)] egyes tereinek a kialakítása, ahol a hatalom Uj normdinak naturalizacidja, historizalasa és rituális begyakoroltatása, továbbá a vizsgált társadalmak lokális múltjának át- és újraértelmezése la személyes emlékezetről való aktív leválasztása, , megsemmisítése", , befagyasztása") zajlott, megközelítésem szerint ezt a politikai törekvést tükrözte. A rendszerváltás után a posztszocialista vidéki és regionális kulturális elit ezzel a hatalmi diskurzussal és történelmi reprezentációval szemben határozta meg magát, és hozta létre saját emlékezet- és nemzeti identitás-építési projektjeit. Ez a kisebbségi elit az ukrán nemzetállam keretei között a szocializmus politikai jelképeinek lerombolásával és a nyilvános terek szimbolikus visszafoglalásával (új emlékezethelyek kialakítása, a szovjet emlékművek és politikai jelképek megsemmisítése, az utcanevek átnevezése, a falumúzeum kiállítási koncepciójának újratervezése) egy teljesen új múltés történelemkép megkonstruálását állította előtérbe. Az érintett kárpátaljai településeken ezeknek a posztszocialista tér- és emlékezethely-képző gyakorlatoknak három különböző (, antikommunista", , nemzetiesítő", , lokális" és , szakrális") diskurzusát mutattam be. S azokat a szimbolikus törekvéseket igyekeztem ábrázolni, amelyek segítségével a rendszerváltás után a helyi és regionális kulturális-politikai elitek az államszocializmusban metonimikusan , befagyasztott" nemzeti történelem visszaszerzésére, újraindítására, dinamizálására és historizálására tettek kísérletet. 638 Amint azt Foucault megjegyzi, a , hasznos test politikai diskurzusá"-nak célja az , ellenőrzött, betanított, használt és megfenyített testekből összetevődő embersokaság" (Foucault 1992: 46.).
