Az elmült evtizedekben, amint arra az ältalam elvegzett kutatäs is rä¬
mutatott, a demokratikus ukrán állam működési zavarai és intézményes
válsága különböző — nemzetközi (transznacionális), regionális (substate)
és lokális — szinteken új aktorok megjelenését idézte elő. Ezek a külső sze¬
replők az általuk fenntartott infrastruktúrával és intézményhálózattal a
hétköznapi élet több szférájában — a munkaerőpiac, a szociális, az oktatási,
az egészségügyi rendszer területén — helyettesítenek bizonyos állami funk¬
ciókat, vagyis elfoglalják azokat az intézményes űröket, amelyeket az ukrán
állam jelenlegi állapotában nem képes kitölteni. E párhuzamos intézmények
(parallel institutions) mikroszintű elemzése kapcsán megfigyelhettük, hogy
a vizsgált kárpátaljai falvakban a rendszerváltás után a gazdasági tőke és a
piac informális szimulációjának meglehetősen összetett modelljei és min¬
tázatai alakultak ki.
Csatóerdő és a szomszédos települések mikroszintű belső hatalmi, gaz¬
dasági viszonyait elemezve láthattuk, hogy a posztszocialista vidéki elit (az
egykori nómenklatúra-elit és a határvidéki feketekereskedelemből megva¬
gyonosodott új gazdasági elitek) az említett redisztribúciós, disztribúciós
rendszereknek a nagy részét, vagyis mind a régióban megjelenő külső [globális
piaci és globális kvázi állami), mind pedig a belső (lokális formális és lokális
informális) piacokat dominálja. Az adott településeken mindez pedig a szo¬
ciális és gazdasági egyenlőtlenségek exponenciális növekedését idézte elő.
A kilencvenes évek első felétől a vizsgált falvak lakossága, illetve annak
alsó- és/vagy alsóközép rétegei — főként tehát azok az egykori kolhozmun¬
kások, akik a rendszerváltáskor elsőként veszítették el munkahelyüket és a
privatizáció végén jelentősebb tulajdon, vagyon és pénztőke nélkül marad¬
tak — a külső, informális piacokra és az államhatárra építő, transzlokális
gazdasági stratégiák alkalmazására kényszerültek. E változatos módszerek
és technikák (külföldi munkavállalás, időszakos vagy végleges elvándorlás,
határvidéki csencselés, piacozás, kereskedés stb.) lehetővé tették számukra,
hogy az érintett társadalmi csoportok a lokális egyenlőtlenségeket globális
keretek között ellensúlyozzák olyan alternatív gazdasági erőforrásokon ke¬
resztül, amelyek előállításának, fogyasztásának és újraosztásának a helyi
társadalmon belül nem voltak meg, illetve jelenleg sincsenek meg a struk¬
turális feltételei.
A kárpátaljai magyar kisebbségnek nyújtott külföldi lmagyarországi) támo¬
gatások — a kutatás tapasztalatai szerint — ezekbe a komplex, multiplikativ
informális piaci és elosztási rendszerekbe, illetve azok több évtizede kialakult
helyi logikáiba ágyazódnak be. A magyar állam transzszuverén nemzetépitési
gyakorlata ily módon jelenleg a már meglévő lokális gazdasági, társadalmi
egyenlőtlenségek újratermeléséhez biztosít kifejezetten jelentős anyagi erő¬
forrásokat, ami hosszabb távon - akár akaratlanul is, de — a még létező vidéki
kisközösségek további erodálódását és a pauperizálódó társadalmi csoportok
további lecsúszását, esetenként azok külföldi elvándorlását okozhatja.