Oldal 231 [231]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ® 229 1. Az északkelet-alföldi régióban a rendszerváltást követő gazdasági recesszió éveiben a népesség agrárszektorba való visszaáramlása volt az egyik legtipikusabb túlélési stratégia. Ennek eredményeként elmélyültek, tartóssá váltak a gazdasági különbségek a felső- és középrétegbe tartozó magyar, valamint a mélyszegénységben élő roma családok között. A kutatás idején a faluban 12 olyan magyar család élt, amelynek tagjai a reprivatizäciöban szerzett, vagy berelt 20-150 ha közötti birtokterületen gazdálkodtak. Ezek a családok a település mezőgazdaságilag hasznosítható területének csaknem egészét (1060 ha) birtokolták. A falu összterülete 1673,5 ha, ebböl erdö 221,5 ha, 378,9 ha legelő, 1060 ha szántó, 8,6 ha gyümölcsös, 4,4 ha kert, 0,16 ha sz616.5 A településen élő roma népesség azonban kimaradt a rendszerváltás utáni földprivatizációs folyamatból. Így a kispaládi roma családok többségének tulajdonában lényegében a háztelkeken kívül nincs mezőgazdasági termelést vagy nagyobb volumenű kertgazdálkodást lehetővé tevő földterület. A mezőgazdasági termelésből élő magyar csalädok - a föfoglalkozban vegzett agrártermelelés mellett — saját háztartásaik bevételeit számos egyéb, üzemen kívüli stratégiával (másodfoglalkozás, üzletelés, kereskedés stb.) egészítik ki. Az utóbbi tíz évben a faluban található háztartások gazdasági pluriaktivitásában, vegyes jövedelemszerkezetében kitüntetett szerepet töltött be a piacorientált kertészkedés: az , ugorkázás" vagy , ugorkacsinálás" tevékenysége. A településen 2009-ben a magyar családok között 9 olyan háztartás volt, amelynek tagjai 1000 méternél hosszabb, 3500 méternél rövidebb uborkaültetvényen végeztek termelést; további négy család pedig a helyben megtermelt zöldség felvásárlásával és értékesítésével foglalkozott. Az agrár- és kertgazdálkodásból élő magyar lakosság megnövekedő munkaerőigényét jelenleg a határ túloldaláról érkező, főként illegális ukrajnai munkavállalókra építi. Ennek legfőbb oka, hogy a helybeli romák jelentős része a 2000-es évektől maga is fokozatosan bekapcsolódott az uborkatermesztésbe, azaz autonóm kertgazdaságokat alapított. A felvásárlás, az értékesítés és a hitelfelvétel fokozatos intézményesülésével több, korábban idény- és napszámosmunkából élő roma család hagyta el a helyi informális munkaerőpiacot, s adta át a helyét a külföldi munkavállalók különféle csoportjainak. (A cigányok közül , már nagyon sok napszámba nem megyen, mert azt lenézőnek tartják".) A magyar agrárnépesség — mentalitása, életvezetési stratégiái, értékrendje, normái, fogyasztási preferenciái alapján — két karakteresebb társadalmi réteget alkot. Az egyik — a részletek figyelembevétele nélkül — a családi üzemszervezetet alapító idősebb korcsoport; az ide sorolható családok gazdasági mentalitására elsősorban a tradicionálisabb (paraszti) minták követése jellemző. A másik az a fiatalabb generáció, amelynek gazdasági viselkedését már nem a hagyománytapasztalat, a szokásjogok, hanem sokkal inkább egyfajta (mo556 Körzeti Földhivatal 2014.
