IDENTITÁS- ÉS EMLÉKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVÁS ELŐTT " 169
3.2. Az elitdiskurzusok lokalis recepcidi
A múzeum mint a hatalom által reprezentált idő elsajátítását, internalizá¬
lását szervező tér — a kiállítás tárgyai, koncepciója konkrétsága ellenére — a
faluban élő emberek számára mindvégig hozzáférhetetlen, reflektálatlan
értelemtartalmak színhelye maradt. A településen készített interjúk szerint a
rendszerváltás előtt a múzeumnak évente több száz látogatója volt. E látogatók
többsége azonban nem a helyi lakosságból, hanem főként a Csatóerdőre érkező
külföldi vagy az ország és a megye más pontjáról érkező , idegenek" [főként
a , Béke" Kolhozba látogató delegációk — állami tisztségviselők, képviselők,
tanácstagok, különféle párt- és gazdasági elitek -, vagy egyszerű turisták,
iskolai csoportok)? köréből kerültek ki. (, Mindig jött valaki nagy ember,
vagy jöttek nagy delegációk Szélésrél, ezek a pârtszarok.**) A hétköznapi
emlekezök törteneti diskurzusäban a múzeum - látszólagos nyitottsága
ellenére — ma is elsősorban zártságában, megközelíthetetlenségében objekti¬
válódik, amelyhez a falu lakosai bizonyos helyzetekben speciális társadalmi
szerepekben (,a kolhoz munkásaként"], nemritkán a hatalom tárgyaként
férhettek csak hozzá:
„Minden évbe Lili néni" odacsődítette a konzervgyárat meg mindenkit,
azt kicupákoltatta, a nőkkel átmosatta, kiszáríttatta, berakatta, ott akkor
azért volt rend. Minden nyáron jött az építőbrigád, kiremontolt mindent,
te nem emlékszel, hát ott egy gyönyörű vízimalom állt, stég volt, a tópart¬
ja gyönyörű, a Tiszából jött a víz, hal volt benne, hát ott a madárnak se
lehetett bemenni. És ott ha nagy munka vót, Lili néni a konzervgyártól
kezdve mindenkit odacsődített: kiraktak, kimeszeltek, felsúroltak. Hát
oda a nagyépületbe is nem ment be mindenki, ha még a miniszter is jött,
felhúzta a papucsot. Hát én is mezítláb jártam, hát te hogy gondoltál?
Hát ott olyan rend vót, minden reggel jöttek az asszonyok leizélték, a
mázolt padlót levizezték, mindent lepókhálóztak. Hát ott olyan rend vót,
#2 A múzeumba látogató személyek számáról, társadalmi, etnikai összetételéről stb. sajnos
nem állnak rendelkezésünkre adatok. Ennek ellenére az intézmény két vendégkönyvéből
számos fontos következtetés levonható a múzeum társadalmi bázisára nézve. A két
kötet az 1971. január 27. és 1983. március 11. közötti időszakot fogja át, s összesen 364
kommentárt, bejegyzést tartalmaz. Ezek nyelvi megoszlása a következő: 256 ukrán/orosz,
80 magyar, 28 egyéb (román, szlovák, cseh, szlovén stb.) nyelvű. Sokatmondó adat, hogy
a magyar nyelvű bejegyzések közül a nevezett időszakban csupán három-négy köthető
a településcsoport valamelyikén élő személyhez, igaz, több beírás a környék általános és
középiskolás tanulóinak, valamint a csatóerdői pionírtáborok résztvevőinek a látogatását
bizonyítja (összesen 10).
118 B.17., magyar férfi, Csatóerdő.
#4 A falumúzeum első igazgatója, Bara Lili lfiktív név] a csatóerdői kolhoz új elnökének,
Bara Endrének a felesége volt, aki 1970-1985 között vezette az említett intézményt.