,a lánkásokat, akik a kolhozban az első három helyet kapták a szocialista
versenyszerződés teljesítése terén, a kolhoz számlájára a következő értékes
ajándékokkal kell kitüntetni: az első helyért arany karórát, a második helyért
egyszerű karórát, a harmadik helyért tranzisztoros rádiókészüléket" kell szá¬
mukra adományozni." Az elvégzett munka minőségének javítása érdekében
ugyancsak 1968-ban, az elnök javaslatára felállítottak egy munkabizottságot
is. Ennek egyebek mellett az volt a feladata, hogy elemezze a munkacsoportok
tevékenységét, és , a három legjobb lánkának egy-egy teherautót utaljon ki
a Kärpätokba kiränduläsra”.°3®
A dolgozók munkateljesítményét és munkavégzésének minőségét értékelő
(analitikus) büntető és jutalmazó gyakorlatok exponenciális növekedése
ellenére azonban a mezőgazdasági termelés színvonala nem vagy csak alig
változott. A dohánytermesztés területén mutatkozó nehézségek, a hektáron¬
ként és brigádonként is alacsony terméshozamok miatt a csatóerdői kolhoz
elnöke 1967-ben kifejezett elégedetlenségének adott hangot. Úgy vélte, hogy
a kialakult jelenségre , nincs elfogadható magyarázat, mint ahogy nincs el¬
fogadható magyarázat arra sem, hogy míg egyes csoportok hamar leadták a
megtermett dohányt, másoknak még januárban is volt mit leadni. Ez azzal
magyarázható, hogy egyes csoportvezetők, mint B. Dani, Sz. József, Szaka¬
dáti, Demeter és mások kihasználták a megfelelő időt, okosan, serényen, míg
mások elkényelmeskedték, patópáloztak, s nem szedték le megfelelő időben
a dohányt. De legalább, ha belátták volna hibájukat, belátnák, hogy elalud¬
tak, ahelyett mindenféle csúfsággal szidalmazták Danit, hogy Daninak azért
vették be a dohányát, mert a beváltó tiszteknek tyúkot, kakast, tojást, dugott
gacsit Ítömött kacsát] meg egyebeket hordott. Természetes ez rágalom, de ha
így is volna, a haszon kedvéért ki akadályozza meg a többi csoportot vagy a
csoportvezetőt, hogy egy-egy dugott liba máját áldozná a dohány javára. Azt
hiszem, ezt nem tiltja az alapszabály. "??
Amint az az idézetből is látható, a központilag meghatározott termelési és
állami eladási terveket az élmunkások a dohánytermesztés területén — más
ágazatokhoz hasonlóan - továbbra is csak manipulatív eljárásokkal, csalással
tudták teljesíteni. Erre közvetlenül utal egy másik élmunkás, Sz. László esete
is, akit 1968. február 6-án a kolhoz vezetősége egy arany karórával jutalmazott
a dohánytermesztésben elért gazdasági teljesítményéért. Néhány hónappal
később azonban ugyanarról a személyről a vezetőség már kifejezetten diszk¬
reditáló kontextusban nyilatkozik. A kolhozelnök a dohánytermesztőknek
írt körlevelében arról számolt be, hogy , egyes csoportok munkásai a becsü¬
letes munka helyett csalással, az állam becsapásával próbálkoznak". Ennek
kapcsán negatív példaként említette, hogy 1968. augusztus 16-án , Sz. László