Page 126 [126]
124 + INFORMÁLIS GYAKORLATOK
2.3.2. Elismerések és jutalmazási technikák.
A hatalommal való együttműködés populáris kultúrája falun
A hétköznapi informális gazdasági gyakorlatokról és különféle túlélési tech¬
nikákról (lopás, károkozás, munkafegyelem megsértése stb.) szóló fejezet
azt a lhamis) látszatot keltheti, hogy a lokális társadalom egésze egységesen
reagált az 1945 utáni változásokra. Vagyis ellenált az új (, szovjet") diktató¬
rikus állam politikai, gazdasági céljainak, illetve szabotálta annak formális
intézményi működését. Erről természetesen nincs szó.
Az új politikai, gazdasági, ideológiai rendszer és a pártállam korlátozó
intézkedései a paraszti társadalom különböző (kis-, közép- és nagybirtokos)
rétegeit nem érintette egységesen negatívan; a lakosság egyes csoportjai
ennek megfelelően a külső hatalmi beavatkozásokra különböző módon rea¬
gáltak.??" A vizsgált kárpátaljai településeken az agrárnépesség legelesettebb,
a szegény- és föld nélküli parasztsághoz tartozó része például -— kezdetben
legalábbis — támogatta a feudális eredetű társadalmi egyenlőtlenségek, bir¬
tok- és tulajdonviszonyok állami újraszabályozását. Mint ahogyan közismert
tény az is, hogy a szovjet hivatali apparátushoz és erőszakszervezetekhez
tartozó — megyei, járási, városi és falusi — új káderelit vagy annak legalábbis
egy része szintén aktívan közreműködött a szocialista program kivitelezé¬
sében, illetve végrehajtásában.
Ezek a körülmények - a részletek figyelembevétele nélkül — azt jelzik, hogy
az állampolgárok körében érvényesülő támogató rutinok, vagyis a szovjet
állam intézményes kereteinek kiépítését és működését elősegítő együttmű¬
ködési formák (a gazdasági érdekből, ideológiai vagy egyéb okokból vállalt
kooperáció, konspiráció, kollaboráció különféle típusai) legalább annyira
hozzátartoztak a diktatúrában való társadalmi részvételhez, mint a rejtett
tiltakozás és szembenállás korábban bemutatott stratégiái.
A szovjet politikai diktatúra kezdetétől az új vidéki káderelit a vizsgált határ
menti településeken is fokozatosan alakította ki előjogainak és kiváltságainak
specifikus rendszerét. Az első két évtizedben a csoport privilégiumainak (a
magasabb fizetések és munkaerőpiaci pozíciók, a gyakori prémiumok, a jobb
munka- és életkörülmények, a könnyebb hozzáférés bizonyos hiánycikkek¬
hez, az üdülőkiutalások stb.) egy része azonban - a rendelkezésre álló adatok
szerint — az informalitás szféráján belül maradt. A jutalmazással kapcsolatos
intézkedéseknek ugyanis a hivatalos diszurzusban sokáig nem voltak olyan
sokrétű, kifinomult és differenciált technikái, mint a törvénysértéseket
szankcionáló büntetéseknek.
Ezt bizonyítják többek között az állami gazdaságok, szovhozok és kolhozok
működési rendjét meghatározó különféle hivatalos szabályzatok, formális
rendeletek is. A normasértő cselekvések (lopás, gondatlan munkavégzés,
299 Vö. Farkas 2016; Nagy 2013.