Page 92 [92]
OCR
90 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK tek a farmra, azt ráraktuk a konzervgyárra. Nem vót veszteséges semmi, minden jövedelmező vót. Papíron." Az egyre komplexebb termelési, adminisztratív, pénzügyi, szakmai tevékenységet folytató kollektív gazdaságokban a hetvenes évek első felére kialakult egy olyan szűk vezetői réteg, amelynek jövedelme, életszínvonala, társadalmi presztízse, cselekvési lehetőségei egyre inkább elkülönült más foglalkozási csoportok életformájától. A kolhoz munkaszervezeti hierarchiáján belül ezeket az egyenlőtlenségi viszonyokat — egyéb faktikus adatok hiányában - jöl érzékeltetik az egyes foglalkozási csoportok közötti jövedelmi különbségek is. A csatóerdői kolhoz elnökének 1970-ben például 312 ledolgozott munkanap után összesen 5100 rubelt, azaz napi 16 rubelt fizettek ki. Ugyanebben az évben a vezetői-szakértelmiségi munkaköröket — elnökhelyettes, farm- és brigádvezető, könyvelő, agármérnök, közgazdász, nyilvántartó stb. — betöltő személyzet évente 2440—-3910 rubelt keresett; jövedelmük naponta tehát 7,8-12,5 rubel közötti összeget tett ki. Ezzel szemben a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben dolgozó kolhozalkalmazottak egy munkanapért járó bérezése 1961-ben 1,82 rubel, 1963-ban 32 rubel, 1965-ben 3,24 rubel, 1967ben 3,42 rubel, 1970-ben pedig 4,35 rubel volt. Az 1970-es adatok alapján egy munkás éves bére a traktorbrigádban 1196 rubel, az építőbrigádban 1021 rubel volt; az állattenyésztésben egy fejőnő 1323 rubelt, a növénytermesztésben egy mezei munkás 892 rubelt, egy fogatos 713 rubelt keresett, ami kevesebb, mint fele-negyede volt az adminisztratív-gazdasági elithez tartozó szemelyek fizeteseinek.?”? A kolhoz munkaszervezeti hierarchiäjän belül kialakult gazdasägi, tärsadalmi különbségeket az informális erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége is növelte. A legfontosabb pozíciókat betöltő káderek — a kolhozelnök, az elnökhelyettes, a párttitkár, az ipari melléküzemek vezetői — magas fizetésük mellett ugyanis különféle kiváltságokban részesültek (erről lásd részletesen a könyv 2.3.3. fejezetét), ami még tovább mélyítette a tagok között meglévő, viszonylag magas jövedelmi differenciákat. 2.2.3. A kolhozmunkások informális gazdasági stratégiái A bürokratikus-gazdasági elit viszonylag kis létszámú, különféle minimonopóliumokkal rendelkező csoportja mellett a kolhoz szervezeti struktúrájában a növény- és az állattenyésztésben, valamint az ipari szektorban dolgozó munkások alkották az alkalmazottak legnépesebb rétegét. Az adott foglalkozási csoport korabeli hétköznapi túlélési technikáiról a helyi kollektív gazdaság 222 B.2., magyar férfi, Csatóerdő. (Kiemelés — B. S.) 223 NKHLR 1970: 22-23.
