föld- és vagyontárgyainak kifosztásában, a parasztság vagyonosabb rétegének
erőszakos eltávolításában és nem utolsósorban az államosításban játszott
szerepe miatt - a falusi társadalom egy jelentős része megvetéssel tekintett.
A korszak emlékezete szerint a település kommunista vezetői , fejletlenek",
,buták", , hülyék" voltak, , nem volt semmi műveltségjek, felfogásuk az
életre", ,nem tudtak gazdálkodni", , irányítani" — más szóval nagyon erős
presztízs- és legitimációs deficittel rendelkeztek, mivel szakmailag képzetle¬
nek, felkészületlenek voltak, nem tudtak bánni a rájuk bízott hatalommal,
esetenként durván visszaéltek vele.
A következő két fejezetben azokat a hétköznapi informális technikákat
elemzem, amelyek az állam és a helyi társadalom közötti kapcsolatok és ér¬
dekkonfliktusok során alakultak ki az 1945 utáni szovjet politikai diktatúra
első két évtizedében.
Az adott témát egyetlen lokális intézmény: a helyi kolhoz mint összetett
társadalmi-gazdasági-hatalmi organizmus vizsgálatán keresztül tárgyalom.
Ennek mint vizsgálati egységnek a kiválasztását az indokolja, hogy az adott
intézmény az 1960-as évektől — az új gazdasági, termelési, politikai rendszer
konszolidációját követően — már nem csupán a helyi faluközösség szűkebb
értelemben vett gazdasági mechanizmusait kontrollálta, hanem egyre na¬
gyobb hatáskörökkel rendelkezett a település belső szociális, kulturális életé¬
nek irányításában is. Ezt a jogkörváltozást tükrözi a , Béke" Kolhoz 1973-as
alapszabälyzata is, amely — a korábbiaktól eltérően — már részletesen kitért
a kollektív gazdaság , művelődési" és , népjóléti" legészségügyi, szociális és
infrastrukturális) feladataira. Ezek szerint , a kolhoz klubokat, könyvtárakat,
egyéb kultúrfelvilágosító intézményeket és sportlétesítményeket épít és ren¬
dez be, elősegíti a testnevelés és a sport fejlődését, óvodákat, bölcsődéket hoz
létre, segít a szülőknek és az iskolának a gyerekek helyes nevelésében, szoros
kapcsolatot tart fenn az iskolával, segítséget nyújt a közoktatási szerveknek a
gyerekek termelési oktatásában, földrészlegeket, gépeket, vetőmagot, műtrágyát
és szállítóeszközöket bocsát az iskolák rendelkezésére, biztosítja az iskolák
végzőseinek a kolhozban való elhelyezését, szükség esetén megszervezi a
kolhoztagok közétkeztetését, segítséget nyújt az egészségvédelmi szerveknek
a kolhozban a gyógyító és beteggégmegelőző intézkedések végrehajtásában,
ellenszolgáltatás nélkül és halaszthatatlanul szállítóeszközöket bocsát a kol¬
hoztagok rendelkezésére, hogy a betegeket elszállíthassák a gyógyintézetekbe,
rendezi, villamosítja és rádiósítja a kolhoz helységeit és a kolhoztagok házait,
elősegíti a kolhozisták közszolgáltatási ellátásának megszervezését, a kolhozban
megállapított rendnek megfelelően segítséget nyújt a kolhoztagok központosított
országos társadalombiztosítási alapjának eszközeiből. [...] A kolhoztagok köz¬
gyűlésének határozatára a kolhoz eszközöket utalhat ki a kolhoz és a kolhozközi
szanatóriumok, üdülők, úttörőtáborok, aggok és rokkantak házai építésére.""!