Page 49 [49]
BEVEZETÉS + 47
is kell tekintenünk, amelyek a társadalmi cselekvések és az intézményközi
kapcsolatok négy különböző típusát alakíthatják ki.
Az első két típushoz - amint azt a 3. ábra is szemlélteti — az államilag tört¬
vényes és társadalmilag megengedett (A), valamint az államilag törvénytelen
és társadalmilag is tiltott cselekedetek (D) tartoznak. Ennek a két, egymással
szemben álló, ideáltipikus (totálisan szabályozott vagy tökéletesen kaotikus)
állapotokat leíró kategóriának közös tulajdonsága, hogy a társadalom és az
állam törvényei által meghatározott regulatív szabályok és értékfogalmak
mindkettőben azonosak, illetve kölcsönösen fedik egymást. Így a formális
és informális intézmények működése az efféle helyzetekben kiegyenlített,
szimmetrikus mechanizmusokkal és interakciókkal jellemezhető. Abraham
és Schendel ugyanakkor megjegyzi, hogy ez a két alaptípus , teljesen absztrakt
és irreális karakterük miatt analitikus kategóriaként a legkevésbé érdekes
állapotokat ábrázolja"." Relevánsabbnak tekintik ezért azokat az összetettebb
helyzeteket, amikor a társadalmi közvélemény által támogatott gazdasági
tranzakciókat a hivatalos törvények tiltják (B], vagy fordítva: a társadalom
által stigmatizált, morálisan elítélt, , nem megengedett" egyéni vagy közösségi
magatartásokat a jogszabályok egyébként legálisnak (C) minősítik. A formá¬
lis és informális intézmények regulatív, morális rendszereinek működését
ilyenkor általában a szereplők közötti érték- és érdekütközések, illetve az
ezekből adódó dinamikus feszültségek és konfliktusok kísérik.
Törvényes (legal) Törvénytelen (illegal)
Megengedett (licit) I (A) Ideális állam (B) Alvilág/határvidék
Tiltott (illicit) (C) Haveri kapitalizmus / bukott állam ] (D) Anarchia
3. ábra. A versengő hatalom terei"?
Az informális gazdaság ebben a megközelítésben tehát nem más, mint a
politikai (törvényes/törvénytelen], továbbá a társadalmi l(elfogadott/tiltott)
eredetű hatalom szituatív intézményes működéséből eredő inkongruencia.
Ebből a szempontból figyelemre méltó két másik kutató, Colin C. Wil¬
liams és Ioana Alexandra Horodnic empirikus vizsgalata is.'°° A ket szerzö
ugyanis — habár explicit módon nem hivatkoznak rá, lényegét tekintve mégis —
Schendel és Abraham 2005-ös tanulmányának egyik fontos alaptézisét
igazolják a kvantitatív szociológia módszertani eszközeivel. Munkájukban
az Eurobarométer 2013-as brit és észak-írországi lakosok körében végzett
kutatásának eredményeit dolgozzák fel. A népesség adómoráljára vonatkozó
adatok másodelemzésével meggyőzően bizonyítják, hogy minél nagyobb az
intézményes aszimmetria szintje az állam formális intézményei által ko¬
98 To. 20.
99 To. 20.
100 Williams — Horodnic 2016.