Page 45 [45]
BEVEZETÉS " 43
A másik irányzat az ún. strukturalista paradigma. Ennek egyik fontos
előzménye Wallerstein világrendszer-modellje volt." Ebben a szerző — amint
az köztudott — megkülönböztette a gazdaságilag fejlett centrum- vagy magte¬
rületeket (vagyis a nagy innovációs képességű, magas termelési kapacitással
és jövedelmi szinttel rendelkező földrajzi térségeket) az elmaradottabb, peri¬
férikus régióktól (azoktól a területektől tehát, ahol a bérek, a termelékeny¬
ség, a gazdasági aktivitás, a technológiai tudás fejlettsége alacsony). Ebből a
perspektívából a formális és informális gazdaságok kapcsolatát — ugyanúgy,
ahogyan a centrum- és perifériaterületek közötti interakciókat — szerkezetileg
konstituálódó függőségi viszonyok jellemzik. A strukturalista érvelés sze¬
rint az informális gazdaság a kapitalizmus / kapitalista fejlődés immanens
természetéből fakad: a gazdaságilag alárendelt kis cégek és vállalkozások
ugyanis informális eszközökkel próbálják csökkenteni a munkaerő és ter¬
melés költségeit, illetve ezzel reagálnak a gazdaság állami szabályozására
(nevezetesen a magas adókra és szociális törvényekre), valamint a globális
versenyre." A gazdag formális szektor — aszimmetrikus cserék és gazdasági
tranzakciók révén — azonban elvonja, kinyeri az informálisan előállított tőkét
ezekből a vállalkozásokból, ami a globális egyenlőtlenségek rendszerének
intézményesítéséhez vezet. A munkaerő és a tőke közötti kizsákmányoló,
egyenlőtlen gazdasági cserekapcsolatok ily módon tehát fenntartják az in¬
formális gazdasági stratégiák és hálózatok stabilitását."
Az előző két megközelítéstől eltér a jogi megközelítésmód. Ennek egyik
legismertebb képviselője egy dél-amerikai közgazdász, De Soto volt, aki
1982 és 1985 között Limában (Peruban) az utcai és piaci kiskereskedők,
valamint az illegális földfoglaló családok túlélési stratégiáit vizsgálta."
E kutatási tapasztalatok alapján a szerző és az irányzat követői" amellett
foglaltak állást, hogy az informális gazdasági tevékenységek lényegüket te¬
kintve nem mások, mint a merkantilista, túlszabályozó állam politikájára
adott társadalmi válaszok: a szegényeket a hivatalos törvények (például a
tulajdonjogi szabályok, a magas adók), valamint az intézményes eljárások
(például a vállalkozás regisztrációjának követelményei, a bürokrácia és a
hivatali korrupció) kizárják a formális gazdaságból. Mindez De Soto érvelése
szerint szükségszerűen egy informális, törvényen kívüli rendszer lextralegal
system) kialakulásához vezet. Az adott csoportok számára — ahogyan a
szerző fogalmaz - az , egyetlen alternatíva az, hogy a hivatalos törvényen
kívül élnek és dolgoznak, illetve a saját informálisan kötelező érvényű meg¬
állapodásaikat alkalmazzák vagyonuk védelme és mozgósítása érdekében.
"3 Godfrey 2011: 245.
Chen 2007: 7; 2012. 5; Boels 2016: 38; Moser 1978; Leonard 1998.
> Godfrey 2011: 246.
7° De Soto 1989.
77 Lásd például: Nwabuzor 2005; Johnson —- Kaufmann — Zoido-Lobaton 1998; Dyer — Mor¬
tensen 2005.