Seite 42 [42]
40 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
történeti múlt retrospektív (utólagos) elbeszélései — a szelekció, a felejtés",
az inkonzisztens események koherens narratívaként történő előállítása és
annak szubjektív át- és újraértelmezése révén — képlékenyek, szituatívak.
Más szóval a mindenkori kijelentésaktus időhorizontjának jellegzetességeit
hordozzák magukon. A személyes, közvetlen tapasztalaton alapuló emlékezet
ezért nem elsősorban a faktikus (, tényszerű") múltbeli eseményeket, hanem
mindössze a , jelen lévő múlt"-at? eleveníti fel, aminek a kereteit részben
az elbeszélő egyedi, partikuláris (korlátozott érvényességű) egzisztenciális
pozíciója, részben pedig a társadalmilag meghatározott sémák, narratív/
kognitív struktúrákő jelölik ki. Ahogyan Gyáni Gábor fogalmaz: , A feli¬
dézett események valószerűségét, hihetőségüket így nem a múlt tényleges
eseményeihez fűződő egyébként is ellenőrizhetetlen vagy csak igen nehezen
ellenőrizhető viszonyuk, hanem a történet szempontjából adott relevanciájuk
biztosítja. S mivel a narratív struktúrában megnyilvánuló emlékezés eleve
retrospektív jellegű, valójában nem a múlt szintén narratív módon feldolgozott
tapasztalatát, hanem a jelen perspektívájából feltáruló múltat beszéljük el.""
Elfogadva a múlt társadalmi konstrukciójáról szóló megfigyeléseket, az
oral historyval gyűjtött, élőszóval elmondott történetek forrásértékével ösz¬
szefüggésben Daniel Bertaux álláspontjával értek egyet. A francia szociológus
abszurdnak nevezte azt a szélsőséges tärsadalomtudomänyi — eredetileg a
posztmodern irodalom- és a nyelvelmélet, valamint a pszichológia hatására
az 1980-as években kialakult — konstruktivista (, antirealista") paradigmát,
amely szerint az élettörténeti és narratív elbeszélések kizárólag az aktuális je¬
lenről tudósító diskurzív produktumok lennének. S mint ilyenek nélkülöznek
minden külső (szociális-történeti) , valóság"-ra történő vonatkozást. Aho¬
gyan Daniel Bertaux fogalmaz: , El tudom a konstruktivista nézetet fogadni,
amennyiben az vállalja azt a kettős posztulátumot, hogy van egy valóság
skívül-, amely függetlenül létezik az én vagy a te felfogásodtól, és hogy ez a
valóság legalább részben megfigyelhető, megismerhető a kutatáson keresz¬
tül, és beszélhetünk róla. El tudom és el is fogom fogadni, hogy a kint lévő
valóság éppúgy jelekből és szubjektív jelentésekből épül fel, mint ahogy az
anyagi vagy strukturális valóságok, mint például az intézmények, a termelési
viszonyok, az osztályviszonyok, a kialakult hatalmi viszonyok, normák,
projektek és hasonlók. El tudom fogadni, hogy nemcsak egy megfigyelője
vagyok, hanem résztvevője is ennek a változó valóságnak. De ha azt állítod
kutatásával kapcsolatos eredményekről és vizsgálati problémákról jó áttekintést ad
Olick — Robbins 1999.
Az , emlékezet" és a , felejtés" aktusát nem passzív, hanem egymással dialektikus kapcso¬
latban álló, kifejezetten aktív — tehát politikai-hatalmi célokkal is rendelkező — kulturális
gyakorlatként közelíti meg több szerző is. Lásd Fabian 2003; Nora 2009; Ricoeur, 1999.
59 Koselleck 2003: 407.
6° Burke 2001; Halbwachs 2018.
61 Gyäni 2000: 113. (Kiemelés — B. S.)
6 Bertaux 2003: 47-48.