Seite 41 [41]
BEVEZETÉS " 39
közben gondoltak, és azt, hogy milyen motivációkkal, intenciókkal, aspiráci¬
ókkal rendelkeztek) nem tudja megragadni. Ily módon a levéltári szövegben
rögzített , hazugság" és az azon túli Ítörténeti) , valóság", más szóval az egyéni
magatartásokban megmutatkozó , látszat" és az adott ágensek , voltaképpeni",
eredeti szándéka közötti diszkrepanciák vizsgálatához az említett forráscso¬
portok önmagukban nem elégségesek.
A szovjet politikai diktatúra hétköznapi működésének vizsgálata során
ezért kitüntetett figyelmet fordítottam az oral history"! segítségével feltárható
történeti összefüggésekre: az átlagemberek, az adott korban élő szemtanúk"
szubjektív történeti tapasztalataira és élményeire, illetve azt azokat artikuláló
szóbeli elbeszélések, diszurzusok antropológiai elemzésére.
Ennek érdekében az egykori kollektív gazdaság alkalmazottai közül 2007
és 2012 között összesen 35 fővel (22 férfi, 13 nő) készítettem narratív élet¬
történeti és — a kutatás bizonyos részproblémáit alaposabban kibontó —
vezérfonal-interjút." A megkeresett személyek és interjúalanyok az adott
intézmény belső szervezeti hierarchiájának különböző szegmenseihez (pärt¬
és kolhozvezetőségi tagok, adminisztratív személyzet, szakmunkások, ipari
bérmunkások, agrártermelők) és a helyi társadalom eltérő életkorú, nemű,
státuszú csoportjaihoz tartoztak.
A narratív szövegbázis elemzésével összefüggésben meg kell jegyeznünk,
hogy ezek az alternatív - a levéltári forrásokat kiegészítő — szóbeli történel¬
mi elbeszélések, egyéni élettörténeti narratívák szintén számos elméleti és
kutatásmetodológiai dilemmát vethetnek fel, amelyek között a hitelesség
problémája (az államszocialista korszak hivatalos irattermelési gyakorlatához
hasonlóan) szintén meghatározó elemnek tűnik.
A retrospektív legyéni vagy kollektív) emlékezettel kapcsolatos kuta¬
tások?" például egyértelműen rávilágítanak arra az összefüggésre, hogy a
54 Az oral historynak két különböző értelmezése létezik. Az egyik az adott fogalom alatt
a történeti múlt specifikus forrásait, dokumentumtípusait (személyes naplókat, szóbeli
közléseket, memoárokat, leveleket, élettörténeti elbeszéléseket) és azok alkalmazását érti,
amelyek segítségével egy alternatív — a kanonizált történettudományi diskurzusokból
nem megismerhető - múltkép tárható fel. A másik megközelítés szerint az oral history
nem egy sajátos forrástípus, hanem a történeti adatfeltárás és -gyűjtés (az interjúkészí¬
tés és a múlt megismerésének) konkrét módja, vagyis a múltra irányuló kutatás sajátos
módszere. (Gyäni 2000: 128-144.; Horväth 2011, Udvarnoky 2007: 28-29.)
55 A történeti tanúságtétel gesztusára Dulong definícióját alkalmazom, aki szerint a , tanú¬
sägtetel [temoignage] egy - az elmesélt eseményben való jelenlét révén igazolt — elbeszélés".
A történeti tanúságtétel ismeretelméleti státuszát tekintve megközelítésemben nem
különbözik a levéltári forrásoktól, hiszen mindkettőben keverednek külső referenciális,
azaz a faktikus , valóság"-ra vonatkozó jelentések és a fiktív, imaginárius elemek. Dulong
meghatározását idézi K. Horváth 1998: 297.
56 Az élettörténeti és strukturált mélyinterjú (vagy vezérfonal-interjú) módszertanához lásd
Rosenthal 2004; Hatch - Wisniewski 1995; Legard — Keegan — Ward 2003.
57 Assmann 2003, 2013; Halbwachs 2018. A társadalmi és egyéni emlékezet szociológiai