Page 31 [31]
BEVEZETÉS " 29
Az 1980-as években a településcsoport dinamikus fejlődése, moderni¬
zációja, az új agrártechnológiák és munkaszervezeti formák bevezetése, °
valamint a lakosság korszerű, fejlett életkörülményei révén a , Béke" Agrár¬
cég Kolhoz országos hírnévre tett szert. A gazdaság ingatlanainak, osztat¬
lan alapjainak összértéke az 1980-as évek elején 30 millió 500 ezer rubel
volt, ?! forgótőkéje elérte a 20 millió rubelt, nettó jövedelme pedig évenként
4 millió rubelt tett ki? amiből a kolhoz területéhez tartozó falvakban
számos infrastrukturális fejlesztést — az 1960-as és az 1980-as években
például többek között hét ipari üzem, öt iskola, négy óvoda, négy kultúrház,
egy zeneiskola, egy modern közösségi szolgáltató ház, egy vidámpark, egy
sportkomplexum és egy falumúzeum felépítését — hajtották végre. Ezeknek
a fejlesztéseknek köszönhetően a szovjet politikai propaganda a települést
egyfajta , kirakatfaluként” expondlta,** azaz a modern ipari termelés, a szo¬
cialista életforma, az általános jólét, összefoglalóan: a megvalósult utópia
tereként jelenítette meg.
Az 1990-es években a vidék legnagyobb foglalkoztatójának, a kolhoz ipari
és mezőgazdasági üzemeinek, termelési egységeinek a fokozatos vissza- és
leépülését követően a helyben élő lakosság nagy része új, alternatív gazdasági
stratégia (csempészet, határ menti feketekereskedelem, nemzetközi mun¬
kaerő-migráció stb.) kialakítására kényszerült, amelynek kedvezett az adott
települések specifikus, határ közeli földrajzi fekvése.
A településcsoport etnikai szerkezete a 2001-es — utolsó hivatalos ukraj¬
nai — népszámlálási adatok alapján látszólag egységes képet mutatott: az
összlakosság (5122 fő) abszolút többsége, azaz 96,490-a (4942 fő) magyarnak
vallotta magát, míg az ukrán és roma népesség együttes aránya (a megyei
30 A csatóerdői kolhozban a mezőgazdaság olyan munkaintenzív és veszteségesen működő
területein, mint pl. a dohány- és a cukorrépa-termesztés, már a hatvanas évek második
felében kísérletet tettek a kollektív tulajdon és az egyéni magángazdálkodás ötvözésére.
A faluban viszonylag hamar bevezették például az ún. , feles" dohány- és répatermesz¬
tést: a helyi kolhoz 1967-ben hét, 1968-ban tizenkilenc, 1969-ben pedig már több mint
kétszáz családdal kötött szerződést különféle növénykultúrák részes művelésben történő
termesztésére (NKHLR 1968a: 10.). Ennek a kvázipiaci termelési modellnek a lényeges
eleme volt, hogy a leszerződött családok — a korabeli, központilag szabályozott bér- és
jövedelemszerzési gyakorlattól eltérően — nem a ledolgozott munkanapok, illetve mun¬
kaegységek, hanem a tradicionális, családi üzemszervezet segítségével előállított dohány
és cukorrépa mennyisége és minősége alapján kapták meg fizetésüket.
3 NKHLR 1980: 3.
32 A munka vörös... 1988: 6.
33 Fedinec 2008: 268.