Oldal 18 [18]
16 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK
a szöveg jegyzetapparátusában - rendszerint mindössze B. ("Beszélő") rövidí¬
téssel, valamint a szövegben elfoglalt helyét jelző sorszámmal (1., 2., 3. és így
tovább) hivatkozom. Illetve ahol az szükséges — vagy a szövegkörnyezetből
egyébként nem derül ki - feltüntetem nemüket és születési évüket.
Az elemzés során felhasznált interjúkban, narratív szövegekben megjelenő
szereplőkre, vagyis a különböző normasértést elkövető vagy azt szankcionáló
személyekre -— legyenek azok terepen készített interjúk, azaz utólagos visz¬
szaemlékezések vagy primér, korabeli levéltári dokumentumok szereplői — a
könyvben fiktív nevekkel vagy státusznevekkel (, párttitkár", , kolhozelnök",
,fogatos", , gépkocsivezető" stb.) hivatkozom." Ezeket a szövegváltoztatásokat
minden esetben kiemeléssel: dőlt betűvel jeleztem a szövegben.
A kötetben a vizsgált kárpátaljai települések valódi neveit — szintén etikai
megfontoläsokböl - älnevre („Csatöerdö”, „Darnö”, „Miköszeg”, „Bodnya”,
, Vápahát") cseréltem. '
A témában megjelent korábbi, szórványos tanulmányaimban - sajnálatos
módon - nem ezt a megoldást követtem. Ennek elsősorban írástechnikai,
illetve forráskezelési oka volt. A kutatás egyes munkafázisait bemutató
tanulmänyaimhoz ugyanis több olyan mikroszintü archivälis anyagot (kol¬
hozvezetösegi jegyzökönyvet, penzügyi, termelési statisztikák stb.) dolgoztam
fel, amelyek levéltári jelzete, címe valamilyen formában már tartalmazta
a vizsgált falu nevét is. A kutatás helyszínének megadása, konkretizálása
nélkül ezekre a történeti dokumentumokra nem vagy csak nagyon nehezen
tudtam volna hivatkozni.
Jelen kötet kapcsán ez a dilemma ismét előkerült, ami végül — hosszas mér¬
legelés után — korábbi írásstratégiám felülvizsgálatára késztetett. Végiggondolva
a problémát, úgy tűnik számomra, hogy az antropológiai tudásreprezentációs
gyakorlatban a kutatás etikai elvei (a vizsgált közösség identitásának és lokalitá¬
sainak elrejtése, anonimizálása) és a tudományos kutatás transzparenciájának
eszméje laz eredmények, adatok ellenőrizhetőségének, visszakereshetőségének
ethosza) bizonyos mértékig egymást korlátozó paradigma. Ennek feloldására
minden szempontból megfelelő, kielégítő (, jó") megoldást nem látok. A könyv
készítésekor ezért egyetlen szempontot vettem hangsúlyosabban figyelembe.
Azt a kockázatot, hogy az általam vizsgált közösség intim, privát életvilágá¬
nak legyébként a csoporton belül reflektált) eseményei, informális helyzetei,
10 Kivételt képeznek ez alól a szovjet politikai diktatúra első éveiben, valamint az azt
megelőző (1945 előtti) korszakban létrehozott történeti források. Ezek felhasználásakor
azt az elvet követtem, hogy az 1950 előtt keletkezett, személyes adatokat is tartalmazó
iratokat, dokumentumokat - tekintettel arra, hogy azok több mint hét évtizeddel koráb¬
ban jöttek létre, s ezért az azokban nevesített szereplők nagy valószínűséggel már nem
élnek - változtatás lanonimizálás) nélkül közlöm.
1 Ettől az alapelvtől eltértem a nem kárpátaljai lmagyarországi) kutatási helyszínek ese¬
tében, ahol a kevésbé perszonalizált témák, településszintű jelenségek és folyamatok,
továbbá egyéb, itt nem részletezhető módszertani/kutatáselméleti megfontolások miatt
a település földrajzi nevének anonimizálását nem éreztem feltétlenül szükségesnek.