Oldal 101 [101]
OCR
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros túli élményeiről magas rangú politikai személyiségek jelenlétében. Ott volt a portugál köztársasági elnök és a lisszaboni brazil követ is. Jelezve, hogy a portugál és a brazil politika számára egyaránt kiemelten fontos téma a luzo-brazil közeledes. Barros megbecsülése Brazília iránt nem maradt viszonzatlan. Ő maga is egyre ismertebbé és kedveltebbé vált a tengerentúli szellemi életben. 1917-ben a brazil irodalmi akadémia (Academia Brasileira de Letras) levelező tagjai sorába választotta. Kézenfekvő lett volna, hogy akár ennek apropóján is az I. világháborús brazil hadba lépést üdvözlő portugál delegáció tagjaként elutazzon Brazíliába. Neve a sajtóban evidenciaként rá is került a listára, végül mégsem volt a delegáció tagjai között.?! 1918-ban azonban az ltazás Atlantiszra — Egy luzo-brazil kampány című kötetben további írásokat publikált korábbi brazíliai tapasztalatairól.?? Ezekre a szövegekre elragadtatott hang a jellemző, ami nem sok teret enged a kritikának, és ami egyébként ettől kezdve a Brazíliáról szóló szövegeinek alaptónusa lesz. A kötet fejezetei kijelölik azokat a témaköröket, amelyek Barros és az atlantidák számára a luzo-atlantizmus csomópontjait jelentik: a két ország népének egymás iránti érdeklődése, ami lényegében az intellektuális elit kölcsönös és jobb megismerését, szellemi termékeik cseréjét és elismerését jelenti; ezen belül az azonos nyelven megszólaló siker irodalmak" kapják a legnagyobb hangsúlyt; a brazil irodalom egyetemi szintű oktatása Portugáliában; a köztársaság létrejötte az Atlanti-óceán mindkét partján; a gazdasági, elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése; a jó diplomáciai viszony a két ország között; annak fontossága, hogy Brazília és Portugália azonos oldalon áll az I. világháborúban. Barros első pillanattól kezdve csodálja és rajongásig szereti Brazíliát (ugyanúgy, ahogy erős, költészetét is átható nacionalista-patrióta érzelmek fűzik saját hazájához). Igaz, tengerentúli személyes élményei az európai civilizációhoz legközelebb álló közegre, vagyis a partvidék két nagyvárosára, Rio de Janeiróra és Sáo Paulóra, illetve a szellemi elit világára korlátozódnak. Útja során — szakmai erdeklödeseböl adódóan és természetes kapcsolatrendszerére építve — írókkal találkozik, oktatási intézményeket, színházakat keres fel, és maga is tart előadásokat. Anyanyelvén beszélhet, és beszélget is olyan intellektuelekkel, akik osztják luzo-brazil atlantizmusät: „Egy este, Rio de Janeiróban a csodásan fénylő csillagok alatt, melyek a trópusi ég bámulatos ragyogását adják, néhány brazil író és művész beszélgetett velem arról, hogy mennyire 21 Hír O Paíz, no. 12104. (1917. november 29.), 5. 222 Joäo de BARROS: Caminho da Atlantida - Uma Campanha Luzo-Brazileira, Lisboa, Atläntida, 1918.
