Oldal 101 [101]
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros
túli élményeiről magas rangú politikai személyiségek jelenlétében. Ott volt
a portugál köztársasági elnök és a lisszaboni brazil követ is. Jelezve, hogy
a portugál és a brazil politika számára egyaránt kiemelten fontos téma a lu¬
zo-brazil közeledes.
Barros megbecsülése Brazília iránt nem maradt viszonzatlan. Ő maga is
egyre ismertebbé és kedveltebbé vált a tengerentúli szellemi életben. 1917-ben
a brazil irodalmi akadémia (Academia Brasileira de Letras) levelező tagjai
sorába választotta. Kézenfekvő lett volna, hogy akár ennek apropóján is az
I. világháborús brazil hadba lépést üdvözlő portugál delegáció tagjaként el¬
utazzon Brazíliába. Neve a sajtóban evidenciaként rá is került a listára, végül
mégsem volt a delegáció tagjai között.?! 1918-ban azonban az ltazás Atlan¬
tiszra — Egy luzo-brazil kampány című kötetben további írásokat publikált
korábbi brazíliai tapasztalatairól.?? Ezekre a szövegekre elragadtatott hang
a jellemző, ami nem sok teret enged a kritikának, és ami egyébként ettől kezdve
a Brazíliáról szóló szövegeinek alaptónusa lesz. A kötet fejezetei kijelölik azo¬
kat a témaköröket, amelyek Barros és az atlantidák számára a luzo-atlantizmus
csomópontjait jelentik: a két ország népének egymás iránti érdeklődése, ami
lényegében az intellektuális elit kölcsönös és jobb megismerését, szellemi ter¬
mékeik cseréjét és elismerését jelenti; ezen belül az azonos nyelven megszólaló
siker irodalmak" kapják a legnagyobb hangsúlyt; a brazil irodalom egyetemi
szintű oktatása Portugáliában; a köztársaság létrejötte az Atlanti-óceán mind¬
két partján; a gazdasági, elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése; a jó
diplomáciai viszony a két ország között; annak fontossága, hogy Brazília és
Portugália azonos oldalon áll az I. világháborúban.
Barros első pillanattól kezdve csodálja és rajongásig szereti Brazíliát
(ugyanúgy, ahogy erős, költészetét is átható nacionalista-patrióta érzelmek
fűzik saját hazájához). Igaz, tengerentúli személyes élményei az európai civi¬
lizációhoz legközelebb álló közegre, vagyis a partvidék két nagyvárosára, Rio
de Janeiróra és Sáo Paulóra, illetve a szellemi elit világára korlátozódnak. Útja
során — szakmai erdeklödeseböl adódóan és természetes kapcsolatrendszerére
építve — írókkal találkozik, oktatási intézményeket, színházakat keres fel, és
maga is tart előadásokat. Anyanyelvén beszélhet, és beszélget is olyan intel¬
lektuelekkel, akik osztják luzo-brazil atlantizmusät: „Egy este, Rio de Janeiró¬
ban a csodásan fénylő csillagok alatt, melyek a trópusi ég bámulatos ragyogá¬
sát adják, néhány brazil író és művész beszélgetett velem arról, hogy mennyire
21 Hír O Paíz, no. 12104. (1917. november 29.), 5.
222 Joäo de BARROS: Caminho da Atlantida - Uma Campanha Luzo-Brazileira, Lisboa,
Atläntida, 1918.