Page 99 [99]
OCR
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros 1915-ben külügyminiszter is volt. Az értelmiségi-polihisztor-politikus modell nála is érvényesült. Barros szerkesztői teljesítményének kétségtelenül a Revista Atlántida volt a csúcspontja, ezután, bár aktív publicista maradt élete végéig, lapindítást vagy működtetést már nem vállalt. Egyrészt az igényes megjelenéshez szükséges anyagi háttér megteremtése követelt volna tőle túl nagy energiákat, másrészt már a luzo-brazil Atlantisz folyóiratát is csak bizonyos korlátozások figyelembevételével lehetett kiadni. Igaz, 1915 és 1920 között ez Barrosnak még nem jelentett önfeladást, nincs arra utaló jel, hogy az Atlántida valaha is megütközött volna a portugál cenzúrával, inkább a mindenkori köztársasági kormányhoz nagyon is lojális hangja tűnik fel. A következő évtizedekben azonban hazájában a sajtószabadságot megnyirbálták. Korlátozott sajtószabadság Portugáliában a XX. század folyamán a jogi és bürokratikus környezet csupán néhány esztendeig biztosított valódi szabadságot a sajtónak. Az I. Köztársaság kikiältäsa utän az 1910-es sajtörendelet („Lei de Imprensa” 1910. december 28-i dekrétum) garantálta a teljes szólásszabadságot, de már 1912-től adminisztratív intézkedések korlátozták a kormány nyilvános bírálatát (1912. július 9-i és július 12-i törvény). 1916-tól pedig a háborús helyzetre hivatkozva bevezették a cenzúrát (az 1916. március 12-i 2270. számú rendelettel, illetve a március 28-i 495. sz. törvénnyel) a köznyugalom megzavarására alkalmas sajtótermékekkel szemben." Ezt az intézkedést a békekötés után sem oldották fel. Sőt, az 1920-as évek első felében már olyan tágan értelmezték, hogy a ,jó erkölcs" nevében tiltottak be irodalmi műveket. Ez történt 1923-ban, mikor a lisszaboni városvezetés — a katolikus sajtó és katolikus diákszervezetek nyomására — kampányt indított a dekadensnek bélyegzett szerzők ellen, és indexre tett három frissen megjelent könyvet, példányait elégettette.**” Az intézkedés ellen 50 író — Fernando Pessoa-tól az atlantidákig — aláírásával 286 "Tanulmänyäban Päl Ferenc emliti a Portugal Futurista című lap elkobzását ezen az alapon: , [...] mert a mozgalom 1917. november-decemberében kiadott folyóiratát a Portugal Futuristát a rendőrség még a nyomdában elkobozza, felforgatás és obszcenitás vádjával" PÁL Ferenc: A portugál és a brazil futurizmus különös útjai, Helikon (2010/3. sz.), 402. 287 A három könyv: a homoszexualitás témáját is feldolgozó António Botto veseinek második kiadása Cancőes (Dalok) címmel; Raul Leal 1923-as kötete, a Sodoma Divinizada (Istenített Szodoma); és a modernisták között nőként egyedüli Judith Teixeira Decadéncia (Dekadencia) című, szintén 1923-as verseskötete.
