Oldal 97 [97]
OCR
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros az Ordem do Cruzeiro do Sul, melynek lovagi fokozatat 1936-ban, nagykeresztjét 1944-ben kapta meg. Külföldi díjai között gyakran kiemelik, hogy 1920-ban a belga király II. Lipót-rendet, 1952-ben pedig, mikor írói munkásságának 50. évfordulóját Lisszabonban és Portóban is megünnepelték, a görög király a Főnix-rendet adományozta neki életműve elismerésként. 1956-ban egyhangúlag választották meg az akkor alapított portugál írószervezet (irodalmi civil szervezet), az 1965-ben aztán be is tiltott Sociedade Portuguesa de Escritores első elnökévé. 1981-ben posztumusz portugál állami kitüntetésben részesült (GráCruz da Ordem da Liberdade). A mai napig több iskola viseli a nevét. Barros írói és pedagógiai munkásságának részét képezik a fiatalok számára készített prózai adaptációi. Klasszikus műveket (Aeneis, Íliász, Odüsszeia, A Lusiadák, Gulliver utazásai, José de Santa Rita de Duráo XVIII. századi, O Caramuru című eposza) dolgozott át könnyen olvasható formában, fiatalok számára, ezek a munkái bizonyultak a legnépszerűbbeknek és a legidőállóbbaknak. Idegen nyelvre (pl. kínai) is lefordították őket, és első megjelenésüktől napjainkig újabb és újabb kiadásban fogynak, nagy példányszámban. Mára Barros jószerével csak ezek révén van jelen a portugál könyvpiacon. Lojális szerkesztő Joáo de Barros még a polihisztorok portugál értelmiségi nemzedékéhez tartozott. Nemcsak kiváló pedagógus és tevékeny oktatáspolitikus, jegyzett költő, de termékeny publicista, szerkesztő és irodalomszervező is volt. Csak 14 éves, mikor Coimbra-ban lapot indít Miniatura címmel, a vállalkozás 14 számot él meg. Ettől kezdve egy életén át aktív marad a sajtó világában. 1904-ben újabb folyóiratot hoz létre, Manuel de Sousa Pinto-val (1880-1934), címe Arte e Vida (Művészet és Élet), ennek 11 száma jelenik meg 1906-os megszűnéséig." Karakterében, művészeti, kritikai és közéleti jellegében már emlékeztet a későbbi sikeres vállalkozásra, az Atlántida koncepciójára, csak a luzo-brazil elkötelezettség hiányzik még belőle. A legsikeresebb szerkesztői vállalkozás Barros életében kétségtelenül 1915 és 1920 között következik, a Revista Atlántida létrehozásával. Ennél a folyóiratnál a szerkesztés feladatait döntő részben magára vállalta, miközben sikerült összegyűjtenie a lap holdudvarában az 1910-20-as évek jelentős szerzőit a portugál nyelvű irodalmakból és a közéletből. Ugyanakkor az Atlántida tar273 Első, 1904. novemberi száma digitalizälva: http://hemerotecadigital.cm-lisboa.pt (letöltes 2016. december 12.)
